Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
vagy hajón. 56 A pesti vásárok vonzerejére mi sem jellemzőbb, mint hogy a községi választmányi üléseken a választópolgárok arra hivatkozva nem is jelentek meg. 57 Vácnak 4 országos vásár tartására volt engedélye. A tavaszi virágvasárnapi (magvásár), a nyári Sarlós, vagy hagymavásár, az őszi Gál vagy káposztavásár és a téli karácsonyi vagy Tamás vásár alkalmával hatalmas tömeg lepte el a várost, fellendült a kocsmák és vendégfogadók forgalma. Az országos vásárokon az egyes iparágak mestereinek árulóhelyét s azon belül az egyes helységek sorrendjét a városi hatóság szabályozta. Az egyes cikkek felhozatala, a megjelenő iparosok-kereskedők változó létszáma jól tükröződött a rendezési terveken. 1852-ben pl. a csizmadiákat elhelyezték megszokott helyükről s új sorrendet szabtak az egyes helységek képviselői számára: az első sorban a váci, majd a pesti, balassagyarmati, pilisi, alberti, gyöngyösi és esztergomi csizmadiamesterék verhettek sátrat, megkapván a dohányegyedáruság miatt a Kelecsényi utcáig üresen maradt helyeket. 58 Szabályozva volt a hetivásár időpontja is, ezt befolyásolta a budai és pesti vásár időpontja, egy időben emiatt erre a hétfői és csütörtöki nap maradt. A legtöbb árulóhely a Piac téren, a felső templom környékén, a sörház előtti téren volt. Mindenki aki székérről árult a Korona vendéglő előtti nagy tágas téren tartozott kereskedést folytatni. A rendezés után a „helybeli kereskedelmi és iparüzleti testület" tiltakozik, amiért a hetivásárt „... a Korona előtti sáros, és kellemetlen szemétdombra" helyezték. "Az indoklás: a régi piac körüli vendéglők forgalma csökkent az áthelyezéssel. 59 A Duna menti városban az olcsó vízi szállítási lehetőségen alapuló új kereskedelmi ágazat a fakereskedés is fellendült. E vonatkozásban Vác országosan az 5. helyet foglalta el. Sorra létesítenek falerakatokat pesti és más kereskedők a városban. 1853-ban Karcag Benjámin pesti nagykereskedő már a második falerakatot bérli hat évre kötött szerződés mellett. A számos helybeli deszkakereskedő között kiemelkedő üzleti tevékenységet folytatott Goldberger-Guttmann István épületia-kereskedő. 4.2. A KÖZLEKEDÉS Az elmaradott útviszonyok mellett — főként olcsósága miatt — legkorábban a vízi közlekedés fejlődése indult meg. A modern hajózás a gőzenergia felhasználásával alakult ki. Az 1830-as években a Dunán a gőzhajó fokozatosan kiszorította a hajó vontatást. A fejlődés eleinte mérsékelt ütemben haladt előre: a kiegyezés előtt Magyarországon 135 gőzhajó és 523 uszály látta el a forgalmat. 60 A 330 öl széles váci Duna-ágon a korabeli leírás szerint kevés hajó járt, „ ... mivel tele malmokkal, partja menedékes, s benne több kis szigetek és zátonyok vannak." 61 A városi hatóságok — bár a hajózásból és révátkelésből szintén hasznot húztak — elhanyagolták az ezzel járó minimális kötelezettségeket is. A főszolgabírói hivatalvizsgálat során többek között megállapítást nyer, h°gy a tanács nem ellenőrzi a révjogbérlőt, aki nem tartván elegendő személyzetet az átmenő „busán" fizető közönség életét és vagyonát is veszélyezteti. 62 A tanács a hajózáshoz szükséges vontatóutak fenntartását azzal hárítja el, hogy a város felén levő Duna-part a hajó vontatásra nem alkalmas és amúgy is a túlsó parton vontatnak, amelynek tulajdonosa vontatóutakat tart fenn. Kikötőkarókat sem állít fel a város, mert az országos vásárt kivéve itt hajók ki
