Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

formkorban (1840:9. te.) bekövetkezett. Hasonló korrekcióra szorul az is, hogy a helyi igazgatás szakmai vezetését már a XVIII. század közepétől a főjegyző veszi át a főbírótól. Gazdasági, társadalmi és művelődésügyi szempontból is voltak ilyen jellegű módosítások. A szerzők — a megírt terjedelemhez képest — óriási levéltári anyagot és széles körű irodalmat hasznosítottak. Pl. a leszűkítetten megírt Horthy-rendszerből az egy állagban tárolt 70 folyóméteres iratanyagból legalább akkora kötetet lehetett volna írni, mint ez a — Vác története — könyv. Bonyolultabb kutatásokat és még nagyobb iratanyagok átnézését igényeltek az országos intézményeknél található váci vonatkozások. Köszönet illeti a szerzőket mind a lelkiismeretes kutatásokért, mind az átdolgozásokért. Vác történetének nagy előzményei — kötetsorozatai — vannak, amit kellő kritikával forgattak szerzőink. A monográfiában leggyakrabban idézett helyi történetíró Karcsú Antal Arzén, akinek érdemeit nem kívánjuk csorbítani, amint azt az irodalomjegyzékben közöljük is. Kilenckötetes munkájával mint váci lokálpatrióta nagyot alkotott, helyi ferences rendi rendfőnök létére, holott nem volt történész. Tragor Ignác dr. — jogász és helyi bankigazgató — szintén lokálpatrióta volt. Többek közt nevéhez fűződik a múzeum alapítása. Könyveiben sok érdekességet közöl Vácról, azonban sajnos hiányzik belőlük a forrásanyag megjelölése és emiatt néha bizonytalanságot érzünk olvasásakor. (Kivétel pl. „Vác az előadóművészetekben" с munkája.) A múzeumban levő hatalmas Tragorgyűjtemény feldolgozása után lehetne munkásságát értékelni. Ha a 350 címet meghaladó irodalomjegyzéket, vagy az 1974-ben Vácon kiadott „Válogatás"-t (a város helytörténeti irodalmából) nézzük, kiderül, hogy bőven van közvetlen és közvetett irodalom Vác történetéhez. Mindenek mellett a város vezetősége joggal érezte annak szükségességét, hogy ennek a nagy múltú városnak egy megnyugtatóbb, modern felfogású és szinte napjainkig terjedő összefoglaló történetét megírjuk. Hogy hogyan sikerült, azt az idő dönti el és a kedves olvasó. Eljutottunk odáig — néhány éves fennakadás után —, hogy a váciaknak, a környékbelieknek és a helytörténetírás művelőinek kezébe adhatjuk ezt a tizenegy szerző által összeállított monográfiát. Vác történetének értékes néprajzi vonatkozásai is vannak, amelyeket a demográfiai (5.) és mezőgazdasági (2.), ill. ipari (3.) stb. fejezetek csak érintőlegesen tükröznek. Sajnos a felkért szerzők a néprajz összefüggő (település, szőlő- és kertművelés; nemzetiségi és családi hagyományok a mezőgazdaságban, iparban és a munkásmozgalmakban; népviselet, népi kultúra stb.) megírására nem tudtak vállalkozni. Ebben a témában különösen várjuk a kutatásokat és publikációkat. — Természetes, hogy Vác történetéből — főleg a kapitalizmus korából és a felszabadulás utáni szakaszokból — még sok részlettanulmányt várunk. Különösen áll ez a további üzemtörténetekre és a jelentősebb helyi személyiségek munkásságára. Ebben a tudatban tesszük a kedves olvasó elé az így elkészült váci monográfiát. Vác — és környékének — jövője sikeresen csak a múlt értékelésével, illetve ismeretével építhető igazán és fejleszthető tovább. Ehhez kíván további eredményeket (a szerzők nevében is) DR. SÁPI VILMOS szerkesztő 584