Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

rült sor; ennek következtében, a korszerű műveltség megalapozásáért szorosabbra kellett fűzni az élet és az iskola kapcsolatét. Ekkor került sor valamennyi iskolában a politechnikai oktatás bevezetésére. A politechnikai oktatásban a város tanulóinak 53%-a részesült; 317 fiú és 400 lány, tehát összesen 717 tanuló. A cél, a város összes iskolájába a politechnikai oktatás bevezetése volt. Megindult a vállalatok, üzemek, gyárak patronálási mozgalma is, a városi pártbizottságon politechnikai oktatási bizottság jött létre. Az iskolák legnagyobb gondja a műhely termek kialakítása, amely tovább fokozta a tanteremhiányt. A fent jelzetteken túl a körzet- és iskolahatárok módosítására és a koedukáció bevezetésére került sor. A városközpontban 2 fiú- és 1 leányiskola működött; falai közé vagy csak fiúk, vagy csak lányok járhattak. Az 1962/63-as tanévtől a Hámán Kató, a Báthori utcai és az Ilona utcai iskoláknál is fokozatosan bevezették az együtt nevelést, egyelőre csak az alsó tagozat I—

IV. osztályába. Az egész iskolát érintő teljes koedukáció négy év múlva valósult meg, és közben az iskolahatárok módosítására is sor került: a három iskola területén lakó, mindkét nembeli alsó tagozatos gyerekek a hozzájuk közel eső iskolába járhattak. Nagy gondot jelentettek a város pedagógusainak a rossz tárgyi feltételek: a helyiségek 50%-a régi, túlzsúfolt és elavult, a város 1200 tanulójának iskoláztatása csak kényszermegoldással biztosított. A Hattyú, az Ilona és a Kálvin utcai iskolákban 19 szükségtanteremben folyt az oktatás, és további 11 tanterem — kicsi, sötét, nyirkos — nem felelt meg iskolai céloknak. Alig adódott szertárak, politechnikai helyiségek kialakítására lehetőség. A felszabadulás óta ugyanis kétszeresére növekedett az iskolások száma. Éppen ezért volt szükséges az iskoláik bővítése, az új tantermek építése és tatarozása, amelyre az 1960—1965. évek között került sor. Négy tanteremmel bővítették a deákvári iskolát a köré emelt lakótelep miatt, és ekkor került sor a részben osztott gombási iskola felső tagozatának deákvári körzetesítésére; ugyanis a kinti körülmények következtében nem tudtak azonos értékű előkészítést nyújtani, pl. a tanulólétszám 'miatt nem volt orosz nyelvű oktatás, és a részben osztott osztályok miatt minden tantárgyat kevesebb óraszámban tanítottak. A Mártírok úti iskola két, a gyógypedagógia négy tantermet kapott. A 'munkálatokra 2,8 millió Ft-ot fordítottak, amely 280 tanuló elhelyezését tette lehetővé. Az iskolai napközi otthont 200 férőhellyel bővítették. Évközi és nyári felújításra, karbantartásra 2,4 millió Ft-ot költöttek. A gimnázium és a közgazdasági technikum felújítása 1,5 millió Ft-ba került.

227 Az 1962/63-as tanévtől a város a művelődési házba 8 csoportos zeneiskola indítására kapott engedélyt. Ez a munkaközösségi zeneoktatást váltotta fel. Az 1965/66-ois tanévben, a 6 általános iskola 78 osztálytermébe — ebből 41 szükségtanterem — 3400 tanuló 98 tanulócsoportban tanult. A napközi otthonos tanulók száma 587 volt. Az általános iskolákban 148 pedagógus tanított.

228 1962-ben a város 19 általános iskolai tantermében folyt váltakozva, délelőtt— délután tanítás; ez a tanulók 54%-át, 38 tanulócsoportot érintett. Érdekesen alakult a város általános iskolásainak hittanra beíratott tanulóinak száma: az 1958/59-es tanévben 40,6, az 1960/61-es tanévben pedig 26% volt.

229 A dolgozók iskolájába az 1961/62-es tanévben 459 dolgozó iratkozott be, és csak 306 vizsgázott. A lemorzsolódás magas, 33%-os. Érdekes módon a tanulást a fiatalabb korosztály hagyta abba, amelyet meggondolatlansággal jellemeztek e tünet vizsgálói«

230