Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

töttárugyár termelésspecializálása a hasonló profilú gyárak profiltisztítási fo­lyamatának része volt; eddig ugyanis a kötszövő ipari üzemek csak méretei­ben, de termelési módjukban nem különböztek a kisipari termeléstől. Ekkor indult meg a kisipari jelleg felszámolása, a termelés profilírozása, ennek kö­vetkeztében a géppark országos csoportosítása, amelynek nagyobb eredménye már az első ötéves tervben éreztette hatását. 70 Az államosítást követően jelen­tősen javult a kollektív szellem a Váci Fonógyárban, így nagy érdeklődés előzte meg az új kollektív szerződés születését. A termelés területén három új brigád alakult, azonban ezek túl nagyok voltak, így az eredményeket nem le­hetett kimutatni. 71 Bizonyos profilmódosításra itt is sor került: a felszabadu­lás előtt csak vigogne fonalakat állítottak elő, tiszta és kevert kártolt fonalak gyártásával osak a felszabadulás óta foglalkoznak. 1948-tól a gyapjúfonal-ter­melés 15 kártoló- és 13 fonógépen folyik. A gyártott fonalmennyiség — az 1938. év százalékához arányítva így alakult: 72 g Mennyiség Mennyiség effektív súly 10 mm-es alapon — 1938 100,0 100,0 1945 16,1 19,4 1946 37,3 43,8 1947 85,5 98,0 1948 112,5 118,1 1950 95,9 164,0 A Magyar Bélés- Szövetárugyár Rt. (Magyar Selyemipari Vállalat Váci Bélésszövő Gyára) dolgozóinak létszáma 300 volt. A gyár 1948 szeptemberére súlyos válságba került: ia nyersanyaghiány annyira éreztette hatását, hogy pl. pamutfonal hiánya miatt egész részleget kellett leállítani és kisebb munkaerő­elbocsátásra is sor került. így a kívánt mennyiségi termelés az anyaghiány miatt, a minőség pedig a máshonnan kapott gyenge alapanyag miatt nem volt lehetséges. A helyzetet nehezítette, hogy az 1945 végén a még csak 99 dolgo­zót foglalkoztató gyár a gyors felfutás miatt kezdő, tapasztalatlan munkásokat alkalmazott. 1948 végén három munkásbrigád dolgozott: kettő a szövődében, egy pedig az orsózóban. 73 A Salzman és Társa Fonógyárban 1948-ban vissza­esett a munkaverseny, ugyanis a hibásan megállapított magas bérezésről a he­lyes bérezésre tértek vissza, ez pedig a termelés csökkenéséhez vezetett. Augusztusban önköltségcsökkentést hajtottak végre. A munkát itt is az anyag­hiány nehezítette. 74 A Hamerli Bőrgyárban lelkesen fogadták az államosítás hírét. 1948. május 12-én, az államosítást követő egy hónap után már arról olvashatunk, hogy át­lag 15%-kal emelkedett a termelés és jelentősen javult a munkafegyelem. Áp­rilisban, a 'munkaverseny megindításakor különösen a meszesműhely ért el jó eredményt. A munkások 83%^a — teljesítménybérben — 100%-on felül ter­melt. A cserzőműhely átlagteljesítménye az államosítás előtti 107—108%-ról 127%-ra növekedett. Egészséges versenyszellem alakult ki. A gyárak és üze­mek közül itt iműködött a legjobb üzemi négyszög. A háromtagú üzemi bizott­ságnak kettő az MKP-nak, egy pedig az SZDP-nek volt a tagja. Jelentős a ter­melés is: 1948 szeptemberében 9318 quadrát kesztyűbőrt és 4641 darab szőrmét készítettek ki. 75 A KODAK Ltd. államosítására is ebben az időben került sor. A FORTE 507

Next

/
Oldalképek
Tartalom