Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

A szakszövetkezet tagjai kisebb parcellákban telepítettek gyümölcsfákat, de nem egységes fajtákat. A telepítésből csalk az őszibarack felelt meg a követelményeknek, ezek korai, közép- és késő érésűek voltak. A területen, a szétszórt parcellák miatt, nem folyt állandó növényvédelem. Az átlagtermések alacsonyak voltak, a nem megfelelő talajmunka és gondozás miatt.

59 A szükséges vetőmagot központilag szerezték be. 1966-ban cséplőgépet vásároltak, a cséplés ettől az időtől kezdve közös szérűn történt. Ugyanebben az esztendőben nagyobb teljesítményű erőgépeket és munkagépeket vásároltak, ugyanis szinte már megfizethetetlen volt a fogatos szántás és a korszerű követelményéknek sem felelt meg.

60 A kevés aktív, mezőgazdaságból élő szakszövetkezeti tag aránylag kevés állatállománnyal rendelkezett.

61 A szakszövetkezet elhanyagolt dűlőutakat „örökölt", amelyek időnként — különösen csapadékos időben — járhatatlanok. Megalakulásuk óta 1966-ig nem történt jelentős karbantartás. Ekkor 14 ezer forintot, a következő évben, 1967ben, 16 500 forintot költöttek. Eddig a következő utakat tettek rendbe, amelyek a szakszövetkezet dűlőútjait is jelzik: Papvölgyi út, Kis-Zsobrák és ÖregZsobrák út, Csipkési út, Sejoei út, Dió völgyi út és Törökhegyi út.

62 A szakszövetkezet bevételeit a következő forrásokból meríti: üzemviteli célokra a tagok által bevitt földterület után feat, holdanként 100 forint; fel nem osztható szövetkezeti .alapra aranykoronánként 10 forint. Ezeken kívül még a traktorok és az erőgépek bérmunkájából is adódott jövedelem. Ily módon 1960-ban a szakszövetkezet bevétele 110 ezer forint volt.

63 3. AZ IPAR 3.1. A GYÁRIPAR a) A foglalkoztatottság Az iparban 1941-ben — az építőiparral együtt — 3759 lakos dolgozott; három évtized múlva az iparnak már 10 062 foglalkoztatottja volt. Természetesen a helyben lakók nemcsak a város ipari munkahelyein találtak munkaalkalmat, mint ahogy az itt dolgozó gyárakban sem csak itteni lakosokat foglalkoztattak. A számadatok — a lakosság növekedésének aránya — egyértelműen a város iparosodottságát mutatják. 1970-ben — mint láttuk — 7303 lakossal dolgozott több az iparban, mint 1941-ben. 1970-ben a lakosság iparági foglalkoztatottsági megoszlása egyben a város ipari szerkezetét is mutatja: 3421-en a gépiparban, 2100-an a könnyűiparban, 1968-an a vegyiparban, 1055-en az építőipari alapanyaggyártásban és 798-an az építőiparban dolgozták; bár ez a statisztika a Vácott lakókat — a helyben, valamint a másutt dolgozókat — tünteti fel. A város ipari munkahelyeinek kialakítása szinte már 1945-ben megkezdődött, azonban a legtöbb munkahelyet az 1950-es és az 1960-as évek első felében szervezték. 1968—1971 között 1541 munkahelyet hoztak létre. Az üzemek, gyárak sok bejáró munkást foglalkoztattak, átlag 40%-ot. Vác ipari munkahelyein 1967-ben a helybeli és a bejáró munkások aránya a következő volt:

64 503