Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

tüntetésre mozgósítani. A megyében jó előre készültségbe helyezett rendőricsendőri karhatalmat kijátszva több mint 5000 db röpiratot tudtak a váci kerület kommunistái minden lebukás nélkül elszórni.

84 Vácról bejáró munkások közvetítésével a tüntetésre felhívó röpcédulák eljutottak a monori és ceglédi vasútvonalon közlekedő munkásvonatokra is. Vácon több mint 500 röpcédulát szórtak el, ezekből a kaszárnyákba is jutott. A házak tele voltak ragasztva falragaszokkal, s bár az egész vasútvonalat megszállták a detektívek, néhány váci kommunista Budapestre is eljutott. Jelentős szervezési eredmény volt, hogy három ifjúmunkássejtet is sikerült az illegális kommunista mozgalomba beszervezni.

85 Az 1930-ban kezdődött konspirációs válság és lebukássorozat tetőzése során a rendőrök kezére került a „Kommunista" című lap nyomdája, a budapesti és a Pest környéki sajtóelosztó, a párt vidéki kapcsolatai megszakadtak. A váci kerület 1930. december 21-i értekezletének határozata elsősorban a konspirációval foglalkozott. A munkanélküliség által igen erősen sújtottt főváros környéki kerületben komoly nehézségeket okozott a központtal való összeköttetés megszűnése. A hónapokig irányítás nélkül működő pártszervezetek kétségbeesetten kértek sajtót, felvilágosítást és utasításokat, de a központtal kapcsolatot nem sikerült felvenniük. A gazadsági válság idején fellendült ellenzéki mozgalom hatására megélénkült a váci szociáldemokrata pártszervezet és a szakszervezetek tevékenysége. A rendőrkapitány jelentése szerint tevékenyebb agitációs munkájukkal „... mind a három itt működő szakszervezet létszáma szaporodott úgy, hogy ma már tagjaik létszáma 110. A szocialista gondolkodású egyének száma lényegesen több, mintegy 600-ra tehető".

86 Vácon és környékén a szervezést a vasas ellenzéki és Vörös Segély vonalon tevékenykedő váci születésű és volt váci lakos, Szinaberg Andor és Tihanyi Luttenberger Ernő folytatta: egészen 1935 nyarán, Alagon történt lebukásukig.

87 Szervezkedés jelei mutatkoznak 1935 nyarától Vác legnagyobb nyomdájában a Pestvidéki Nyomdában is. Az év eleji fellendülés után az MSZDPszervezet és a MÉMOSZ-csoport is válságba jut. 1936 tavaszán az építőmunkás-vezetőség egymás közti viszályai következtében lemond, majd mikor egyik vezetőségi tagjuk s egyben az MSZDP váci levelezője, Szili Lajos elköltözik a városból, a pártszervezet iműködése is megszűnik. A következő év januárjától az MSZDP Duna—Tisza közi Titkársága vezetője Linhardt Antal gyakorta keresi fel a várost a pártszervezet újjáalakítását sürgetve. A volt pártvezetőség négy tagját és az egymással civakodó vasas, fás és építőszakszervezeti vezetőket nagy nehézségek árán sikerül csak összebékíteni, míg végre 1937 áprilisában sikerül egy 23 tagú vezetőséget összeállítani.

88 A szervezeti élet — ha vontatottan is — a pártvezetőség létrejöttével a szakszervezetekben is beindul. 1937 novemberében a párt- és a szakmai vezetőségek együttesen megtárgyalják a községi akcióprogramot. A pártszervezet a textiles, vasas, építők és fás szakszervezettel, valamint az eszperantistákkal közösen, egy volt vendéglő három helyiségét munkásotthon céljára bérbe veszi.

89 Az 1938 eleji fellendülés nem tartott sokáig — bár a polgármester politikai helyzetjelentésében az MSZDP élénk tagtoborzó tevékenységéről ad számot — az újonnan választott vezetőség is lemondott. A szakmák közti ellen-