Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
hagyományosnak tekinthető eszközöket — a termelés csökkentése és ennek megfelelő munkáselbocsátás — alkalmazott a gyár, de exportja növelésével is igyekezett kapacitását megőrizni: exportbevételekből származó forgalma egy év alatt 39 ezer pengőről 315 ezer pengőre emelkedett. A válság mélyülése azonban végül is elérte a gyárat: az eladott áruk mennyisége visszaesett, 'követeléseik 5%-a behajthatatlanná vált. A vállalkozás ráfizetéses lett. 48 A válság leszálló ágában a gyár vezetése fokozott mértékű termeléssel, az eladási árak leszállításával kísérletezett, ez azonban fiaskóval végződött: az egy év alatt keletkezett 229 ezer pengős veszteség nyomán a vállalkozás felszámolásának lehetősége is felmerült, ezt azonban pénzügyi tranzakciókkal, illetve elbocsátásokkal megakadályozták. 49 Jelenősebb javulást csak a háborús konjunktúra évei hoztak: a gyár részvénytöbbségét a Pesti Magyar Kereskedelmi Bariktól megvásárló Göncsi Ferenc mérnök nagyszabású beruházási programot dolgozott ki és valósított meg. A negyvenes években tovább bővült a gyártmányszerkezet is — pl. elkezdték a sportfelszerelési cikkek gyártását. 50 A gyárban alkalmazottak munkaviszonyai az újabb beruházásokkal nem javultak, sőt romlottak. A dekonjunktúra éveiben kialakított bérek is stagnáltak — magasabb bérezésben csupán a speciális tevékenységet végző szakmunkások egy hányadát részesítették. 51 1938-ban a gyárban dolgozó munkások átlag havi bére 67 pengő 91 fillért tett ki. 52 Az Oberlander és Reiser Téglagyár piacát Vác és közvetlen környéke alkotta. Az üzemet még 1888-ban alapították, s 1894-ben modernizált változata termelt kézi üzemű jelleggel időszakunkban is. A téglagyár idénye 4—5 hónap teljes és két-három hónap csökkentett üzemre tehető — produktuma 3— 4 millió tégla volt, igen jó minőségben. A gyár 1936-ban új, modernebb részleggel bővült Nórádverőce határában, a gépi üzemű téglagyár a közönséges égetett falitéglán kívül speciális építőanyagokat is gyártott. Idénye azonban alig haladta meg a kézi üzemű téglagyár munkájának időkereteit. A két üzemben a munkáslétszám együttesen 20 és 100 körül ingadozott, nem kímélve meg munkavállalóit a létbizonytalanságtól. 53 Jelentős üzeme volt a városnak korszakunkban az 1891-ben alapított Váci Hengermalom Rt. A malom teljesítménye a húszas évek végén napi 6 vagon körül mozgott. Munkásainak és alkalmazottainak létszáma 70—90 fő volt — meglepően magas alkalmazotti aránnyal. 54 A vállalkozás különben rendkívül rentábilisnak bizonyult, volt időszak — a húszas évek elején — amikor részvényeseinek 50%-os osztalékot fizetett. 55 Bár nem sok munkást alkalmazott — a húszas években 20—30-at, 1943ban 40-et — a Mérőeszköz és Szerszámgyár, jelentős helyet foglalt el a város ipari létesítményei között, elsődlegesen minőségi termékei miatt. 56 . A Váci Horganyhengermű Rt. csak 1923-ban lett magyar részvénytársaságként bejegyzett cég, korábban külföldi érdekeltségek filiale jaként működött. A húszas évek elejéhez képest 1930-ra miunkásállományát közel megnégyszerezte — 1930-ban 98 munkást alkalmazott. E növekedés részarányában feltűnt, hogy míg 1920ban mindössze 2 nő volt munkásai között, ez a szám 1930-ra már 46-ra emelkedett. 57 Ami a modernebb könnyűipar kialakulását illeti, azt Vácott elsődlegesen a Kodak Limited Fényképészeti Cikkek Gyárának létrehozása jelentette. Az angol érdekltségű üzem építése már 1913-ban kezdődött, de a termelés csak 1922-ben indult meg. 58 Ekkor a fotópapírt gyártó üzem 49 munkást foglalkoztatott. 59 A külföldi érdekeltségét a második világháború kitöréséig megtartó 442
