Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

X. VÁC A HORTHY-RENDSZER IDEJÉN (Dr. Vargyai Gyula, Dr. Petri Edit) 1. BEVEZETÉS : •:•• 1.1. ÁTTEKINTÉS (Dr. Petri Edit) A tanácsköztársaságtól a felszabadulásig Vác gazdasági és közélete ellentmondásosan alakult. Nagyjából hasonló a vidéki városokéhoz, de Pest közelsége miatt azoktól aránylag eltérő. A dualizmus korában kialakult ipari üzemek fejlődése részben megrekedt a két világháború közt, de termelésük és kezdeményezésűik nem nevezhető a vidéki kisvárosokban tapasztalható pangásnak. Az ipari munkásság szervezettségében és mozgalmaiban — az elnyomás ellenére is — érezhető a fővárosi munkásmozgalom közeli hatása. Emellett az ipari (és egyéb) munkák elvonják a mezőgazdaságból is a munkaerőt. A város korábbi mezőgazdasági jellege, illetve aránya egyre inkább háttérbe szorul, bár a szőlő- és kertművelés megerősödik. Ebben nemcsak a hagyományos borszőlőtermelésre kell gondolnunk, hanem a bolgárkertészeire és a Magyar— Belga Kertgazdasági Rt.-re is. — A kereskedelem elveszti régi jelentőségét, viszont a hitelügyletek (takarékpénztárak) előtérbe kerülnek. A modernebb kor követelményei a közlekedésben és a városrendezésben némi javulást hoznak. Vác gazdasági helyzete — az országos körülményekhez képest — nem mutat visszaesést a két világháború között. Még a konjunkturális és dekonjunkturális hullámzásokat is igyekeztek kihasználni a helyi gazdasági és politikai (igazgatási) vezetők, akik a megyei közéletben is tevékenykedtek. Jellemző pl., hogy 1925-ben 486 ezer, 1921-ben pedig 330 ezer doUlárkölcsönt tudtak elérni Vác részére. A társadalmi változások nem egyértelműek korszakunkban. Az ipari munkásság létrejötte a századfordulótól kezdve — a többi munkásrétegekkel együtt — eredményes mozgalmakkal lépett fel, de a tanácsköztársaság megdöntése után egyre erősebb korlátokba ütközött. — Az uralkodó osztályok képviselői ismét szemmel láthatóan fogtak össze, hiszen összefonódtak gazdasági, társadalmi és kulturális érdekeik. Ennek egyik jellemzője, hogy Tragor Ignác dr. (takarékpénztári vezérigazgató, kormányfőtanácsos stb.) a hitel- és iparpolitikában ugyanúgy vezéregyéniség maradt, mint a város vezetésében (megyei befolyással!), vagy a Múzeumi Egylet rendezvényeinek irányításában, Ш. kiadványainak megírásában. A világi és egyházi nagybirtokosoknak, a kis- és nagyiparosoknak, a bankároknak és az ellenforradalmár katonatiszteknek döntő szavuk volt a város vezetésében. A város élén álló polgármesterek is szinte közülük kerültek ki, viszont ezek egyre nagyobb szakmai tapasztalatra és műveltségre tettek szert. Dr. Karay Krakker Kálmán pl. olaszországi ösztöndíja után az olasz Parolinit támogatta 1943-ban a helyi szigetelőanyag-gyár létre431