Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

választották az ellenőrző munkástanácsot is. A szövőgyári ellenőrző munkástanács tagjai Kóczián Imre, Kóczián Antalné és Vincze Ilona lettek. A szövőgyári ellenőrző munkástanács Löbl Ármin gyárigazgatót lemondatta, s átvette a gyár irányítását. Az új vezetőség feladata a folyamatos termelés biztosítása volt. Május 27-én a munkásgyűlés úgy döntött, hogy a gyár területén lakó Lőbl igazgatót el kell távolítani, s a lakását közcélokra felhasználni.

48 Vác másik jelentős gyárát a Hirmann István-féle szerszámgyárat szintén március 27-én államosították. A gyár termelési biztosa Komjáti István lett. Az ellenőrző bizottság tagjává Nagy Gézát és Mayercsák Gyulát választották.

49 Kiss Gábor, Pokorni Ödön, Hoffmann Fülöp, Molnár Sándor vezetésével szocializálták május 30-án a Fenyő-féle bútorgyárat. Július 14-én került sor a Reitter-féle kocsigyár szocializálására.

50 Július második felében a „Pannónia" és az „Állandó" mozit is állami tulajdonba vették. Az üzemi bizottságok a gyárakban rendet tartottak. A folyamatos termelést azonban nem tudták elérni. A gyárak nyersanyag-, fűtőanyag- és megrendeléshiánnyal küszködtek. A dolgozóknak a nyersanyag- és fűtőanyaghiány miatt beállt kényszerszünetek idejére segélyt utaltak ki. A váci munkanélküliek (között 120 000 korona segélyt osztottak szét. Július 3-án a Szocializálási Hivatalt felváltotta az Ipari Termelési Tanács. Élére Pokorni Ödön került. A termelési tanács feladata volt az összes szocializált és nem szocializált üzem ellenőrzése és a nyersanyagbeszerzés. A Forradalmi Kormányzótanács 11. sz. rendelete a pénzintézetek államosítását írta elő. Vácott ezt a rendeletet is Maróti Lajos irányításával hajtották végre március végén s április elején. A termelési eszközök köztulajdonba vételéről szóló rendelettel egyidőben jelent meg a lakóházak államosításáról szóló 10. számú rendelet. A rendelet értelmében „... minden lakóház a hozzá tartozó beltelekkel, valamint a ház tartozékaival együtt a Magyarországi Tanácsköztársaság tulajdona". Az állami tulajdonba vett házak után a lakók házbért tartoztak fizetni. Az államosítási rendelet csak azokra a lakóházakra vonatkozott, amelyeket kizsákmányolásból eredő haszonból építettek. A rendelet 7. §-a világosan kimondja, hogy az államosítási rendelet nem vonatkozik azokra a munkásházakra, amelyeket a munkás vagy a tisztviselő maga építtetett vagy szerzett és benne is lakik. Vácon a lakóházak államosítását Klein Károly és Lovász Mihály irányította. Vezetésükkel április elején megalakult a Lakáshivatal. A Lakáshivatal munkatársai a házbizalmiak segítségével összeírták a lakásra jogosultakat. A lakáshelyzet nagyon elkeserítő képet mutatott, megközelítőleg 600 jogos lakásígénylőt találtak. Az ínséges körülmények között élők többsége, a munkásság soraiból került ki. Évtizedeken át alig történtek intézkedések a lakáshelyzet megjavítására. Vácon az előző évtizedekben alig épültek munkásházak, mindössze pár lakás épült a Kobrák Cipőgyár és a Horganyhengermű Rt. mellett. Óriási volt a kontraszt az odvas pincelakásokban tbc-vel s más fertőző betegségekkel küszködő sokgyermekes családok, s a tágas, egészséges villákban élő gazdagok életmódja között. A Lakáshivatal felmérései alapján közel 300 házat vettek köztulajdonba. Ezeket a több szobás, többnyire pár személy által lakott lakóházakat megosztották. A volt tulajdonosoknak családjuk nagyságától függően állapították meg lakásuknak méreteit. Ez az új lakásméret a munkáscsaládok átlagos lakásnagyságának felelt meg. A lakóház fennmaradó többi részét az igénylők között osztották szét. A jogos igényeknek azon417