Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

palotába költözött volna, s itt kívánták elhelyezni a papnövendékeket és a ferenceseket is. A város november 8-án kelt levelében a püspöki palotát ajánlotta a kórház céljaira és javasolta, hogy a piaristák épületét ne ürítsék ki; hanem költöztessék oda mind a püspöki palota, mind a kispapok szemináriumának, mind a ferencesek zárdájának lakóit. November 9^én „a váci egyházi szék" beadványában a Honvédelmi Bizottmány méltányosságában bízva, a püspöki palota mentesítését kérte a betegektől. A Bizottmány nevében Nyáry Pál már november 11-én válaszolt. Levele mindkét fél kívánságának engedett: kórházzá csak a papnöveldét, a ferencesek zárdáját és az „elaggott papok otthonát" alakították — de mentesült mind a püspöki palota, mind a piaristák épülete.

50 Az új kórházak felállításával még nem merült ki a Váccal szemben támasztott igények sora, mert december 3-án a hadügyminisztérium kereste meg a várost, hogy nem lehetne-e a 32. gyalogezrednek Vácon levő nevelőintézetének és a 33. gyalogezrednek oda telepítendő hasonló intézetének növendékeit egy épületben elhelyezni. Püspökvác bírájának december 10-én kelt válasza három lehetséges elhelyezésre tett javaslatot, de nem tudunk arról, hogy végül sor került-e a másik nevelőintézet Vácra telepítésére.

51 Mindezek mellett a városnak az ősz folyamán újoncokat kellett állítania az újonnan szervezett honvédzászlóaljak számára is. Mivel a kormány Pest megyének szeptemberben a váci táborba szállított két zászlóaljnyi önkéntesét betudták a kiállítandó létszámba, így a megyében nem az országosan kötelező kulcs szerint — 127 lakos után 2 ember — állítottak katonát, hanem annál kevesebbet. Ismereteink szerint október és decemberben újoncoztak a két városban. Káptalanvác minden esetben eleget tett kötelezettségének, míg Püspökvác 1848-ban 11 fő kiállításával adós maradt.

52 A katonaállítás, a beszállásoltak elhelyezése és élelmezése, a sebesültek ápolása mellett szólnunk kell még a város lakóinak önkéntes áldozatvállalásáról is. Ilyen volt 1848 május—júniusában a kormány felkérésére indult adakozás „a haza oltárára", amely ha nem is kiemelkedő, de tisztes eredményt hozott.

53 Ezt követte az ugyancsak országos gyűjtés Debeliácsa — az elpusztult délvidéki község — felsegélyezésére. November—decemberben pedig a váci kórház sebesült honvédéinek fehérneművel és kötszerrel való ellátása volt a soron levő feladat, amelyben — érthetően — a váci hölgyek tűntek ki.

54 4.2. KATONAI ESEMÉNYEK A VÁCI KIÁLTVÁNYIG Vác hadászati fontossága 1848 decemberében, az osztrák seregek előnyomulása idején jelentősen megnövekedett. Bár az ellenség fő erői Windischgrätz parancsnoksága alatt a Duna jobb partján közeledtek, a Morvaországból betört Simunich a Nyitra—Léva—Ipolyság-vonalon esetleg fenyegethette Vácot és ezzel a fővárost is. Ez magyarázza a figyelmet, amellyel Kossuth Vác térségében a védelmet megszervezni igyekezett. 1848 telére a vasút pest—pozsonyi szakaszának munkálatai Vácon túl annyira előrehaladtak, hogy a Duna bal partján húzódó vonalon Esztergom magasságáig (Párkányig) nemcsak a töltés készült el, hanem a síneket is lefektették, s azon építőanyagot szállító szerelvények jártak.

55 Erről értesülve, Kossuth már december 20-án utasította az országos rendőrséget, hogy a pálya egész Pest feletti szakaszáról minden vasúti gördülőanyagot („szekeret") szállítsanak a fővárosba. Egyben meghagyta: utasítsák az ebben a térségben tevékenykedő Szottfried (Sodtfriedt) Nándor utász279