Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

ségét, főleg a Duna—Tisza közötti területen.

172 Az új alapítású lelkészségek és plébániák, valamint a megsokasodott hitoktatói feladatok szükségessé tették a papi utánpótlás folyamatos biztosítását és a képzési arányok növelését. A váci püspöki hittani intézet (szeminárium) növendékeinek egy részét — a megfelelő gimnáziumi osztályok hiányában — az 1870—1880 közötti évtizedben kénytelen volt a tanulmányok befejezésére más egyházmegyék szemináriumába (Nagyszombat, Eger, Győr, Kassa) küldeni. A növendékek az érettségi megszerzése után visszajöttek Vácra és tanulmányaikat a hittani intézetben folytatták.

173 Peitler József püspök — a gimnázium kiépítése után — a felső osztályok növendékei részére 1880-ban megnyitotta a kisszemináriumot, majd 1885-ben az 5. és 6. osztályosok részére létrehozta a „gyermek papneveldét" is.

174 A szeminárium épületét Berecska Adolf építészmérnök tervei alapján Rappensberg er József püspökuradalmi mérnök irányításával 1879-ben — a nyugati szárnyon — emeletráépítéssel, 1880-ban további bővítéssel növelték. Az épületben a kisszeminárium és a gyermek papnevelő részére ebédlőt, tantermeket és hálótermeket alakítottak ki. Az építési költségekhez a Vallás- és Közoktatási Minisztérium — az intézetnék adott évi segélyen felül — 13 495 Ft-tal járult hozzá.

175 A századfordulón az „épület ismét kicsinek s a növendékek száma kevésnek bizonyult". Ezért Csáky Károly püspök a szeminárium épületének bővítésére 1900 és 1903 között — a papság körében gyűjtést rendezett, amely 40 090 koronát és 4300 misealapítványt eredményezett. (Kalmár József né a bővítésre 124 ezer koronát adományozott.)

176 Csáky az 1913-ban megszerzett iskolaépület 'helyére tervezte a szeminárium új szárnyának felépítését.

177 Célja megvalósítására vagyona kizárólagos örökösévé a szemináriumot tette.

178 A papnevelő intézet anyagi alapját az 1870-es években kimutatott 80 000 forintot meghaladó alapítványi tőkeállomány, az évi 18 000 forintot kitevő bevételek (kamatból 3956 forint, vallásalap évi segélye 8621 forint, különféle címeken 1267 forint, szőlőből 608 forint, kerti haszon 125 forint, bortermés évi 300—350 akó) képezték.

179 A kisszeminárium és a gyermek papnevelő fenntartási költségére Holló Mihály fóti plébános 20 000 forint és Mayer János herédi plébános 25 ezer forint alapítványt tett, ami a szeminárium alapítványi tőkéjét és bevételeit 1880-tól jelentősen megnövelte.

180 A váci püspöki hittani intézetnek 1859—1880 között 213 növendéke volt. A növendékek közül 59 visszalépett, 20-at elbocsátottak, a többit pappá szentelték. A főiskolai rangú intézmény 1873-ban 13, 1878-ban 29 és 1880 után (a kisszemináriummal együtt) évi 40—50 hallgatóval működött.

181 A papnövendékek közül egyesek a püspökök által létesített alapítványi helyeken folytatták tanulmányaikat. 1885-ben Bécsben, a Pázmáneumban 2, a pesti egyetemhez csatolt Központi Szemináriumban 2, a római német—magyar intézetben 1 növendék tanult.

182 A halgatók zöme a századfordulón magyar volt, de jelentős arányt képviseltek a Pest környéki német és a felvidéki szlovák nemzetiségűek. Peitler József püspök — elődei példáját követve — tovább folytatta a szerzetesrendek Vácra telepítését. A telepítést megelőzően 1880-ban a püspök — súlyos visszaélések miatt — különválasztotta az irgalmas rend és a város által közösen fenntartott — egy épületben működő — püspöki kórházat és szegényházat. A kórházat átköltöztették a városi tulajdonban levő, üresen álló „kiskaszárnya" épületébe.

183 A kórházról leválasztott püspöki szegényház „ápolda" — a mai Burgundia u. szociális othon — gondozását Peitler József a Páli Szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérekre bízta.

184 A püspök a rend betelepítése érdekében a grazi anyaegyházzal 1880. szeptember 18-án szerződést kötött. 373