Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

földet foglalt magába. Ezekhez a területekhez a peregyezség szerint minden parcellázás Ve-a folyamatosan mindig hozzákerül, ami a későbbiekben a püspöki és káptalani telkek stb. nagy keveredésére vezetett. A peregyezség a kisebb földesúri haszonvételek jogaira is kiterjedt, mint a vám, rév, mészárszékek, kocsmák stb., itt is és a területkülönítésnél is jelentős osztatlan jövedelmek maradtak fenn. Az osztatlan jövedelmekért a püspöki uradalomtól évi két részrletben 570 rajnai forintot kapott a káptalani uradalom. Ekkor kettévált Püspökvác és Káptalanvác önálló mezővárosokra, de bizonyos közös ügyek maradtak, amelyeket a két város ezentúl közös tanácsülésben tárgyalt.

13 A káptalani uradalom élén a nagyprépost, gazdasági ügyekben még mellette a dékán állt. Az uradalmi gazdasági tisztek száma itt kevesebb volt, mivel a káptalani uradalom majorsági gazdálkodást nem végeztetett. Minden jövedelmét, földesúri haszonvételi javainak bérbeadásából és vállalkozóknak adott kölcsönügyektből, valamint a kincstárnak végzett gabonaőrőlésből nyerte. 1769-ben Würtl Ferenc kanonok tízezer Ft pénzalapítványon és házán, a „Boldogságos Szűz Váci Forrásáról" elnevezett kis káptalant alapította meg. A káptalani alapítványi tőkék 1757. évi kamarai kezelésébe rendelését nem hajtották végre, s az alapítványi uradalom véglegesen az 1773. évi Migazzi-féle megerősítés alapján alakult 'ki.

14 A püspöki uradalom Vác területén az 1740-es években szántóföldi majorsági gazdálkodást nem folytatott, csupán kisebb gazdasági objektumokat alakított ki. A „Protocollum Dispositiorum Robottalium pro Anni 1749" с uradalmi kimutatás szerint a város területén a püspöki falvak jobbágyai a következő uradalmi objektumokban végeztek robotszolgáltatást. 1749. május 5—12. között a váci ispánság robotbeosztása a következő helyekre szólt; a halastóhoz 7 ember és 2 kocsi, a pincékhez 2 ember, a vadaskerthez 1 ember, a konyhakerthez 1 ember, a szérűskerthez 2 ember, az uradalmi szőlőkbe (kapákkal felszerelve) 4 ember, a gabonásházba 6 ember, a komlóskertbe 8 ember és egy kocsi állt rendelkezésre, összesen 31 fő és 3 kocsi. Ezekből Kisvác 4 embert, Kösd 4 embert, Nógrád 3 embert, Sáp 2 embert, Kalló 4 embert és egy kocsit, Püspökhatvan 3 embert és egy kocsit, Szilágy 4 embert és egy kocsit, Veresegyház 4 embert és Szada 3 embert adott. A püspöki uradalom, tehát Vác területén a fenti nyolc uradalmi objektummal rendelkezett mindössze, valamint ezenkívül a rétekkel. 1745 körül a püspöki uradalom a város rétjeit magához vette és jelentős juhászatot indított be. Alig egy évtized múlva az uradalom a nagy városrendezési átalakítások idején — 1762-^1768 között — sok új házhelyet osztatott ki. Beniczky László uradalmi jószágkormányzó 1763. június 11-én Migazzi Kristóf püspök merkantilista gazdasági elvei megvalósítására, telepítési levelet adott ki, új telepesek Püspökvácra hozatalára. A telepítés nyomában 1765. november 9-én tartott gazdászati ülésen az uradalom kihirdette, hogy az 1766. évi adókivetés már többé nem a bor, hanem a szőlőterület kiterjedése alapján készül el. A szőlőterület felmérése és 3 minőség szerinti osztályozása akkor az úrbéri szerződések megkötése körüli tárgyalások miatt is szükségessé vált. 1769 végén Kisvác egyesült Püspökváccal, de a kisváciak az uradalommal 1770. március 9-én megkötött úrbéri szerződését még külön adták ki. Káptalanvác 1772. szeptember 15-én, s Püspökvác 1772. szeptember 14-ón a káptalani, illetve a püspöki uradalommal kötötte meg úrbéri szerződését. Ezt megelőzőleg még 1768. május 11-én Szvetics Jakab Pest megye főispáni adminisztrátora elnökletével összeült megyei bizottság úgy döntött, hogy kilenc mezővárost, közöttük Káptalan- és Püspökvác telki állományait nem sorolják osztályba, mert szántóföldjük és rét-