Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
A pénz-, csomag- és utasszállítás külön vállalkozás volt. A bécsi Kocsiposta Főigazgatóság budai kocsiposta-kirendeltsége 1752-ben indult meg. Bécs—Buda között a heti egyszeri járaton a forgalmat delizsánszok (6—8 személyt befogadva) bonyolították le. Az* 1825. évtől kezdve gyorskocsi]áratok is beindultak, amelyek Vácon keresztül is közlekedtek. A postaút karbantartására 1785 októberében Pest megye 26 helység között osztotta fel a munkáikat. E kivetés szerint Püspökvácra 26ОУ2 D-öl területű útszakasz esett. A postautat földdel, kővel és kavicscsal kellett kiraknia. Alkudozások után a kivetés felét kellett elvégezni, s ehhez naponta Vácról 150—180 munkást rendeltek ki. A munkálatokra a városi kapitány és két hajdú felügyelt. 1830-as években már a postaút javításához szükséges szekeres munkákat a marhatartó gazdák közötti tagosztással végezték el. Vác lakosságának jelentős része bérfuvarozással foglalkozott. A váci szekeresek országos hírre tettek szert, olyannyira, hogy minden Pest megyei szekerest vácinak hívtak. A másik nevezetes váci szállítóeszköz a taliga volt. A taligás szállítást valódi váci különlegességként ismerték. A két nagy kerekű taliga elé leginkább szamarakat fogtak be. Különösen a szőlők megmunkálásánál terjedtek el. Káptalanvác tanácsülésén 1803-ban határozták el, hogy a város szükségletére egy postakocsit vegyenek, ami városi bérfuvarozási vállalkozás kifizetődését bizonyítja. A városi kocsikat — a hajókhoz hasonlóan — kiadták bérletbe arra vállalkozók között, s három évig használhatták. A városon belül a szekerek és taligák elszaporodtak, s gyorshajtásukra panaszok érkeztek. Ezért az uradalom 1765. április 19-én kiadta az első közlekedésrendészeti szabályzatot. Ünnep- és vasárnap minden kocsikázás reggeltől délig eltiltatott, s ezért bizonyos utcákat láncokkal zártak le. 58 Az első Vácon áthaladó vasút építéséről szóló tervezetet az 1807. évi országgyűlés már tárgyalta, de tényleges intézkedéseket csak az 1843/44. évi országgyűlés hozta meg. A tényleges vasútépítési munkák Vác határában 1845-ben kezdődtek el. 1845. november 6-án került sor a vaspálya vonalába eső területek kisajátítására, amely az ikerváros és az építő Magyar Középponti Vasút Társaság között évekig húzódó vitákat váltott ki. 1846-ban a vasúti társaságot az egyéb károk okozásával is kártérítési perben támadták meg. A nehéz körülmények között elkészült egyvágányú vasútvonal váci állomásának felavatására 1846. július 15-én került sor. A nagy ünnepélyre Pestről az első, három kocsiból álló szerelvényen István főherceg nádor, Kossuth Lajos és Széchenyi István is helyet foglalt. Amikor a vonat beérkezett, Vác Tabán nevű negyedében tűzvész ütött ki, ami az ünnepséget megzavarta. A nádor és a vonattal érkezők a tűzvész helyére siettek. A vasútállomás épülete az alsóvárosi plébánia 1815. évben létesített kertjének a helyén emelkedett. A vasútállomás megváltoztatta az eddig kialakult közlekedési viszonyokat, s új közlekedési ágazatot hozott létre: a váci fiákereseket. A Vácra vasúton érkezőket itt a fiákeresek várták, akik innen tovább Nógrádba, Balassagyarmat, Ipolyság felé a személyforgalmat tartották fenn. A váci fiákeresek többsége a helyi zsidóságból került ki, városi díjszabás szerint fuvaroztak. Külön említést érdemel, hogy a Vácra vasúton igyekvőket, a vonathoz Pesten a mai Vörösmarty térről a vasúti társaság által járatott társaskocsi (omnibusz) szállította ki. 59 158
