Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

tőit a városi tanács egyik — 1785. május 27-én kelt és Forgách Antal grófhoz intézett — válaszlevele tájékoztat. Forgách Antal gróf Csepregy Ignác hajós fuvarozó végett tudakozódott a püspöki város tanácsánál, mely válaszában megírta, hogy Csepregy hajóit nem Vácon tartja, itt édesanyjánál lakik, adót nem fizet: „ ... folyvást véle fuvarozván, kinek gabonáját, vagy más egyéb jószágát hordja ..., hajóival. Ez a példa, sok más hajós fuvarozó jellegzetes esetére mutat rá, ami a váci hajós fuvarozás helyzetét is bemutatja. Vác csak közbeeső közvetítő állomás volt a dunai vízi úton közlekedők számára, lényegesen több hajó kötött ki, mint ahányat Vácon nyilvántartottak. A pesti hetipiacokra egykori feljegyzés szerint 1847-ben már Vácról 1256 hajó is megjelent. A váci hajók jellegzetessége a női utónevek használata a hajók neveként: Erzsi, Kati, Panni stb., amiről a hajósokat „Panni hajósoknak" nevezték élcelődve. A hajósgazdákon kívül a város is tartott fenn hajókat és alkalmazott hajósokat; 1768-ban a püspöki város tanácsa a város kőhordó hajójának eladásáról intézkedett. A dunai gőzhajózás 1817-ben indult meg, de rendszeres járatok hetente Vácon csak 1829-től kötöttek ki. A püspöki város tanácsa 1845. június 27-én a gőzhajóállomás kijelöléséről döntött. A hajóállomás a „Fehér Hajó" nevű vendéglőn felül a Duna soron, majd a püspökkert alatt volt.

56 A váci hajózáshoz a helyi dunai rév forgalma is hozzátartozott. A váci rév 1700-ig a budai kamarai adminisztráció kezelése alatt állott, majd 1700-tól püspüki földesúri javadalom, amelyet a mezőváros 1713-tól a földesurától bérelt, s egy vállalkozónak, rendszerint három évre adta ki, szintén bérletben. A váci rév tarifájáról s szabályozásáról már említést tettünk. Vácon a Dunán keresztül tizenegy évig (1764—1775 között) hajóhíd állt. Az 1775. évi jeges árvíz szétnyomta, s nem építették fel újra. Vácon évszázadok óta jelentős országutak találkoztak és haladtak át, s a dunai rév használata is a környező falvak számára fontos útelágazásként szolgált. Az utak kiépítetlen állapotuk következtében télen a fagy, nyáron a szárazság idején a legjobban használhatóak voltak. Hosszú évtizedes huzavona után 1763-ban a püspökváci tanács elhatározta az utcák elegyengetését és kikövezését. A tanács által kiküldött bizottság 1765. december 3-án tett jelentést az elvégzett munkákról, s ebben kilenc utca és tér, összesen 987 •-öl terület kikövezéséről számolt be. 1760-tól Püspökvác kamatra kihelyezett tőkepénze mintegy 32 180 Ft összegű volt. Amikorra viszont 1774-ben a kövezés, a csatornázás, a több ezer négyszögöles töltés és a 37 híd elkészült ; a tanács tőkepénze elfogyott, sőt 18 120 Ft adóssága is lett. A kövezet megcsináltatásánál a városi tanács megemlítette, hogy a kézi és szekeres munkákat tekintve ezek számát tudni sem lehet. A belvárosi utcák kikövezésén kívül a városiasodást segítette elő: az utcák kivilágítására alakult társulat 1840-ben, és az 1764-ben először bevezetett utcarendészeti szabály.

57 A belvárosi utcákon kívül a városnak gondoskodni kellett az itt áthaladó közutakról is. 1784. március 22-én, a Kir. Udv. Helytartótanács rendeletére a postahivatalt Ácsáról Vácra helyezték át. A Paradicsom utcában egymás melletti három házban volt a postahivatal. A váci postahivatal a budai levélposta-igazgatóság egy állomása volt, 1784-ben két mellékállomása: Pencen és Váchartyánon volt. Kizárólag levélposta továbbításával foglalkozott, a XVIII. században hetente kétszeri járaton: eleinte lovaspostával, később kocsival. 1818-ban Pentz Miklós a postamester, a Buda—Vác—Rétság—Balassagyarmat—Gács—

Rosenberg (Rózsahegy) felé kiépített X. rendszeres postajánat váci állomásán. Az 1830-as években a postajáratok egyre szaporodtak, s már naponta ment a posta. 157