Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

Városunk tehát a középkori kisvárosok sorába állítható, amelyek lakosságát 500—2000 közöttre teszik és amelyek Európa városainak 90—95%-át alkották.

145 Magyarországon ennek ellenére a jelentősebb városok közé számítható, hiszen a középvárosi nívót csak a szabad királyi városok érték el,

146 míg a mezővárosok közül Bácskai Vera adataival számolva még fél tucatnak sem volt több lakója.

147 Területe alapján is a jelentősebb városok sorába számítható. A várat is beleszámítva, de a Szentlélek-ispotály körüli városrész nélkül területe 33,9 hektár.

148 Hazai városainkhoz képest is nagy terület ez, de még inkább annak kell tartanunk, ha a külföldiekkel hasonlítjuk össze. Németországban a 20—50 hektár alapterületű városokat már a középvárosokhoz számítják, míg a 20-nál kisebbeket kisvárosokhoz.

149 Ez annál is érthetőbb, mert azt vallják, hogy a középkori városokban egy hektárra legkevesebb 100, legtöbb 200 lakó esett.

150 Vácott erről nem beszélhetünk, itt egy hektárra 34,1 fő esik. Adatunk mégis tanulságos módon felhasználható, mert azt bizonyítja, hogy talán a piacteret leszámítva a város nem zárt beépítettségű. A török megszállás és az 1570-es évek között a város belső területén is számos új ház épült üres telken, az összeírás még így is a városon belül is több esetben ad meg kerteket, üres telkeket szomszédként. Azokhoz a lengyel kisvárosokhoz hasonlítható, amelyekben csak fából épült házak voltak.

151 A város egészségügyére nincs sok adatunk. A polgárság között valószínűleg nem is volt orvos, ilyeneket csak a káptalan tagjai között találunk,

152 viszont, mint minden középkori város Vác is építtetett magának ispotályt, a Szentlélekről elnevezettet. Az ispotály feladatköre szélesebb volt a kórházénál. Az ispotályokat általában a város előtt valamely főútvonalnál építették és eredetileg a szegény zarándokok elhelyezését szolgálták. Később szeretetház és kórház szerepét egyaránt betöltötte.

153 A váci Szentlélek-ispotály is ilyen szegényház volt, úgy látszik, hogy a XIV. század közepén épült.

154 A városban a XIII. századtól magyarok és németek éltek. A honfoglalás előtti szláv népesség még az Árpád-korban elmagyarosodott. A németek, mint „vendégek" érkeztek Magyarországra, és mint telepesek különféle szabadságokkal (pl. bíróválasztás) rendelkeztek. A vendégek joga alakult át a polgárság jogává. A vendégek jogállását élvezték a hazai eredetű telepesek is. Feltételeztük, hogy a német városba benyúló magyar ék lakói eredetileg magyar „vendégek" voltak. Vácott a saját városi szervezetű zárt német tömb Mohácsig megmaradt és ezt a kereskedelmi összeköttetések révén ideköltöző németeknek köszönhette.

155 A cselédek, kapások, sőt talán a szegényebb iparosok között a német városban is bizonyára éltek magyarok. A magyarokon és a németeken kívül a zsidókat említhetjük. Mint általában a középkorban, külön utcában laktak, amely a német városban, de a magyar város határán fekült. Az utca kicsi volt és így csak kevesen lehettek. Ezért is maradt róluk oly kevés adat. Csak egy váci zsidóról tudunk, aki Budára költözött.

156 Mégis az, hogy Vácnak egyáltalán volt Zsidó utcája, mutatja a város gazdasági jelentőségét.

157