Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

útja is volt, amely azt kikerüli (ez a mai Lőwy Sándor utca). Mindezek ellenére a háromszög alakú terek a középkori városok külön típusai, és mivel a városalaprajz maga is forrásértékű, ezért ezzel részletesen kell foglalkoznunk. Megjegyezzük, hogy a kutatók nagy része csak azokat a tereket tartja háromszög alakúaknak, amelyeknél a három oldal hossza nem tér el különösen egymástól. Mások a hosszúkás háromszög alakú tereket buzogány alakú utcapiacoknak tartják, amelyeket a vele rokonítható háromszög alakú piacokhoz hasonlóan a kereskedelmi utak határoztak meg.

139 Ezek alapján is nyilvánvaló, hogy ez a tértípus egy-4cét kivételtől eltekintve a XII—

XIII. századra jellemző. Részletesebb ben megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a váci piactér két hosszanti oldalát nagyjában azonosnak véve 1:2,6 arány jön ki a keskeny és két hosszú oldal között. Ehhez hasonló térarányt Európában szinte kizárólag Ausztria Dunától északra eső részén, Morvaország déli határán és Csehországban találunk. Magyarországon egyedül a lengyel alapítású Podolin volt ilyen.

140 Az adatokból és az alaprajzokból nyilvánvaló, hogy a Váchoz hasonló piacterű városoknál a piac nem „vad gyökérből" keletkezett, hanem kivétel nélkül alapított városokról van szó; és az is, hogy ez elsősorban a XIII. század közepére jellemző. Talán azt a feltevést is megkockáztathatjuk, hogy a váci német várost alapító „vendégek" a Dunától északra eső osztrák—cseh területről érkeztek és ezért talán nem véletlen, hogy a váci ötvöscéh alapításában a XV. században egy chebi származású ötvös vett részt. Ezek után rátérhetünk az 1570-es összeírás utcáinak helyhez kötéséhez. Általában utcákhoz 'kapcsolódó városrészek (törökül mahallék) szerint haladt. Ezek közül adott a vár, a piac és a Nagy utca, a mai Köztársaság út. A Martalóc, a Kászim bej és a Hasszán vojvoda mahallékat a magyar város helyére kell tennünk: részben, mert szomszédként említik a várat jelentő párkányt, részben mert nagyon sok ház régen a papok (azaz a káptalan) birtokában volt, részben a szomszédság alapján. Ez utóbbi ad a többi utca helyhez kötéséhez is támpontot. A német és magyar város határán húzódott a Zsidó utca, a mai Fürdő és Katona Lajos utcák táján és így majdnem egybeesett a XVIII. századi Zsidó utcával.

141 A Nagy utca észak felé a városfalon túl is folytatódott a középkori Szentlélek-ispotályhoz, amely kb. a mai Mátyás utca torkolatánál állott.

142 A Kis utca, a Szarvas köz—Cházár András utca táján a városfalon belül volt. A Sáros utca kb. a mai Széchenyi utca helyén haladhatott, míg a Kosdi Utca ettől délre délkeleti irányba húzódott. A török foglalás utáni építkezéseknél e két utóbbi utcát folytatták a városfalon kívül, valamint egy új utcát telepítettek teljes egészében a falakon kívül: a Lökös utcát. Mohács előtt egyedül észak felé a Nagy utca vonalában volt Vácnak falakon kívüli külvárosa. Alábbi táblázatunkban a török kori imahallékat a középkori városrészek szerint összesítettük. A német városhoz a kis északi külváros is hozzátartozik. Külön tüntettük fel az emeletes házakat. Egynek vettük a teljesen kő és részben kőépületeket, míg a teljes egészében sövényfalú és az ismeretlen építőanyagú házakat külön tüntettük fel. Sajnos a magyar város házai felénél nem ismerjük az építőanyagot, bár valószínűnek tartjuk, hogy többségükben sövényből épültek. A magyar város emeletes házai teljes egészükben, kőházai kétharmad részben a Duna melletti — a német várossal érintkező — Hasszán vojvoda mahalléba estek, tehát szinte biz-