Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
egy pillanatra meg kell állnunk. Az természetes és a török kori adatokból is nyilvánvaló, hogy Vácott a Dunán vízimalmok őröltek, de az is valószínű, hogy a magyar város melletti patakoknál nem csupán a halastó miatt épültek zsilipek. Igen valószínű, hogy éppúgy mint Felhévizen, itt is működtek malmok, amelyek nem csupán gabonát őröltek, hanem más ipari tevékenységet is elláttak (csertörő malmok a tímárok, kallómalmok a takácsok, vasfeldolgozók a kovácsok számára). 75 És ha a főváros legfontosabb ipari külvárosa legnagyobb malmát (a mai Malomtó és a Duna között kb. a Lukács fürdőnél) egy váci mester restaurálta, az csak egyet jelent, hogy az ilyen típusú malmok legjobb szakértői Vácott működtek. A mester jó munkáját igazolják a többi malomtulajdonos által az apácák ellen indított perek: az apácák malmának a kapacitása a többi kárára megnőtt. 76 Váci tímárról is tudunk. 77 A fémfeldolgozásra utal, hogy a XV. század közepén Kosdon csiszárt említenek. 78 Primitív falusi posztógyártásra Vác környékén még a XVI. századból is van adatunk: egy 1524-es vámper során két sződi takácsot is kihallgattak, akik közül az egyik társaival és váciakkal együtt hajón utazott Kakatra, bizonyára az ottani híres vásárokra, amikor Visegrádon elvámolták. 79 A váci kézművesség szakmai színvonalára és egyben a fővároshoz való kötődésre utal, hogy 1495-ben egy váci származású mester állt a budai szekérgyártó céh élén és egy másik társával együtt ő készítette a király számára azokat az új kocsikat, amelyeken Csehországba szándékozott utazni. 80 Ezeket az adatokat támasztja alá az első török összeírás 1546-ból. Igaz, ez néhány évvel a megszállás után készült és nem tartalmazza valamennyi 1526 előtt Vácon működő szakma képviselőit. így hiányoznak az ötvösök, noha néhány évtizeddel később ötvös István emeletes kőházat és ötvösboltját említik. 81 Teljesen hiányzik az építőipar is. 1546-ban 213 keresztény családfőt és 21 egyedülálló nőtlent írtak össze, összesen 234 személyt. Közülük 45, azaz 29,2% iparos, ami megfelel a XV— XVI. század fordulója mezővárosi kézműves arányának. A török hódítás okozta menekülésre pl. az ötvösök, kőművesek stb. hiányára gondolva ez az arány Mohács előtt csak nagyobb lehetett. A legfontosabb iparágak: a fémipar 15,6%, a szövőipar 8,9%, az élelmiszeripar 35,6%, a ruházati ipar 33,3%, a bőripar 4,4% és a faipar 2,2% voltak, összesen 14 iparra maradt fenn adat. 82 A szövőipar aránya megfelel a XV— XVI. század fordulója városainak és legfejlettebb mezővárosainak, az ötvösséget nem tartalmazó fémipar szintén, az élelmiszeripar magas aránya városias jellegű, a ruházatié viszont inkább mezővárosias. 83 A korai török adatok tehát részben kiegészítik, részben megerősítik a gyéren fennmaradt Mohács előtti adatokból előtűnő képet, s ha ehhez hozzátesszük az ötvösök stb és más előttünk ismeretlen iparágak hiányát, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy Vác kézművesipara inkább a szabad királyi városokéhoz, mint a mezővárosokéhoz volt hasonló. 84 4. KÖZLEKEDÉS — KERESKEDELEM 4.1. A KÖZLEKEDÉS (A VÁM ÉS A RÉV) Vác földrajzi helyzete kedvező. Ügynevezett vásárvonalon 85 fekszik és így nem véletlen, hogy I. István épp ide telepítette a püspökséget. Városunk ezen kívül ún. szoros-kapuváros, sőt ennek a típusnak egyik legjobb példája. A Duna
