Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

533 Karcsú, 1880, II. 92. 534 Uo. 95. 535 Uo. III. 70. (Ezután „erőszakkal" szedték be az adót.) 536 Uo. 83. 537 Uo. 103. (Vö.: uo. 99.) 538 PmL. PkV. Tjkv. 1804/603, 1810/736. Nyáron este 11, télen 10 óráig volt szabad ünnepeken a kocsmában inni és táncolni, de 12 pálcával fenyegették az állatgondozó cselédeket, ha 6 óra után nem mennek munkájukra (uo. 1819/349). Megjegyzendő, hogy az 1764. évi statútum 24. §-a ugyanezen záróra megszegőire előírja: „a város és főkép kapitánya a kihágókat illő büntetésekkel fenyítendi" (Karcsú, 1880, II. 20). 539 PmL. Kápt. V. Tjkv. 1774/131. • 540 Karcsú, 1880, I. 81, PML. PkV. Tjkv. 1784/596. 541 PmL. PkV. Tjkv. 1832/580. 542 Schräm, 1969, 636; vö.: Sápi, 1967, 239, ahol a vidéken aratást vállalók fizetnek kegyes célokra felhasználandó viaszt. Megjegyzendő, hogy az 1740. évi pestis 385 váci lakost szedett áldozatul, 1744-től emiatt Rókus napját gyásznapnak nyilvánították Vácon. (Karcsú, 1880, I. 85—90; uo. III. 95—98.) 543 PmL. PkV. Tjkv. 1806/677. 544 Uo. 1802/580, 1807/405. (Köveket, fákat és gerendákat fektettek keresztbe az utakon, sőt még pipáztak is. Előfordult, hogy az őket bekísérő hajdúkkal is szembeszegültek.) A farsangi mulatozások („dobzódások") is hasonló gondot okoztak a hajdúknak, a baktereknek és a tanácsnak évtizedeken keresztül. Egyszer Káptalanvác parasztlegényei farsangolás közben botránkoztató módon „asszonyi személek ... szoknyáinak alá néztek" és „madarakat" fogdostak. Vidéki embereknek a nyakába kötelet dobtak és úgy vezetgették. (Uo. Kápt. V. Tjkv. 1775/51.) 545 Uo. PkV. Tjkv. 1793/511. 546 Uo. 1805/500. 547 Uo. 1829/2. 548 Schräm, 1969, 655. 549 PmL. PkV. Tjkv. 1837/297. (Korábban a pálinkakocsmák miatt a tanács is főzetett gabonapálinkát.) 550 Uo. 1791/636, 1793/477. (A matyó „tüzelős ól" hasonló rendeltetéséről vö.: Sárközi —Sándor, 1975, 569—570.) 551 PmL. PkV. Tjkv. 1824//1008. 552 Uo. Kápt. V. Tjkv. 1774/235. 553 Uo. PkV. Tjkv. 1828/638. 554 Vö.: Karcsú, 1881. III. 110—112. 555 PmL. PkV. Tjkv. 1797/673. 556 Uo. 1830/545. 557 Uo. 1810/484: „egy óráig az piartzon deresre, nyakába függesztetvén az ludak, ki állíttatni, és 12 korbátsal taglaltattni rendeltetett". 558 Uo. 1782/83. 559 Uo. 1712/337. 560 Karcsú, 1880, II. 141. 561 PmL. PkV. Tjkv. 1787, VI/15/3. 562 Uo. Kápt. V. Tjkv. 1779. 111/30; vö.: uo. VPL Űriszéki perek, 1763, VI/12: „ebadta svábja s. v. ez.. ok pénzt és más egyéb irtóztató káromkodásokat" moindott a vádlott a tartozást kérő ácsnak. 563 Űgy látszik, hogy — a matyókhoz hasonlóan — Vácon is a katolikus telepesek gúnyneve volt a Mátyás név. (Vö.: Sárközi—Sándor, 1975, 101—102.) 564 Karcsú, 1880, I. 100. 565 Uo. II. 128. 566 PmL. PkV. Tjkv. 1820/113. 567 Uo. 1793/42. 568 Egy váci lányanyát a plébános első gyereke után „szalmakoszorú alatt" avatta, a Budán született második gyermeke miatt pedig három vasárnapi mise idején kellett szalmakoszorúban állania a jezsuiták templomában. (Uo. VPL Űriszéki iratok, 1729/6.) 569 Uo. PkV. Tjkv. 1793/37. 570 Uo. 1826/582. 571 Uo. 1783/87.