Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

A szerződési jog váci vonatkozásban is olyan kapitalista jellegű fejlődést mutat, amelyet a feudális jogrendszer többé-kevésbé korlátoz. Kifejezetten feudális alapon köti meg a tanács az uradalommal az úrbéri szerződéseket (urbalialis contractus). Az uradalom szabja meg a kisebb haszonvételi jogok bérbeadási feltételeit és az árendába adott haszonvételekért járó összeget, de abból alkudni csak földesúri kegy alapján lehet. Vác mezővárosa esetében ezek a haszonvételek csak kis részben mezőgazdaságiak (rét, legelő, faizás, majortartás), nagyrészt ipariak és kereskedelmiek (kocsmatartás, sörfőzés, vám stb.) és nem elenyésző mértékben közigazgatásiak (iratkiadás, adó, bírságpénz). Időnként közülük egyeseket (sörfőzés, vám stb.) albérletbe ad a tanács árverés útján: a legtöbbet ígérőnek. Szabadabb — tehát nem úrbéri — szerződés a gödi puszta bérlete, amelyet már nem saját földesurától vesz árendába a tanács. A kölcsönök nemcsak az önálló gazdálkodást, hanem az ilyen szerződések jellegét is mutatják. Különösen Püspökvác tanácsa vett fel nagyobb összegű (5—6 ezer forintos) kölcsönöket helyi kanonokoktól vagy pesti kereskedőktől hivatalosan megszabott kamatra, de néha ajándékokkal is szorgalmazta azokat^ A céhek és a kereskedők kölcsönügyletei is a nagyobb vállalkozások elősegítését szolgálták, hogy kapitalista jellegű beruházásokat végezzenek azok segítségével. A magánjog körébe tartoznának még a vámszabályzatok és a különféle céhdíjszabások (inasszerződési díj, mesterpénz stb.) is. A limitációk (az árak megszabásai) viszont azt mutatják, hogy a közjog (főleg a megye) korlátozólag szól bele a magánjogikig szabad áruforgalomba.

592 Ilyen jellegű korlátozás volt Vácon: télen 10, nyáron 9 óráig nem vásárolhattak a piacon a kofák, hogy a közönség nagyobb választékban és olcsóbban jusson áruhoz. Ennek jele az volt,. hogy a kérdéses időpontig egy zászlócska volt a tanácsházán kitéve. Ennek kitevése, valamint az áruk súlyellenőrzése és a hal árának megszabása a hadnagy feladata volt.

593 Helyi érdekű kereskedelmi korlátozás volt az is, hogy Pestre csak azok a kenyérsütő asszonyok vihettek kenyeret, akik a váci piacon is árultak.

594 A házassági jog és a házassági vagyonjog közigazgatási felügyelete szintén sokrétű probléma. (Utóbbi a Közgyám pontban említett nagyszámú végrendelet alapján is terjedelmes feldolgozásra adna módot.) A házasságot az eljegyzés előzi meg, amelyet „kendőadás"-sal, „gyűrűváltás"-sal pecsételnek meg Vácon is. Kézfogásnak is nevezik. Az eljegyzés után a házasulandókat háromszor kihirdették a templomban, hogy az esetleges házassági akadályt jelenthessék a lakosok. Az eljegyzés házassági ígéret, de el is állhattak a házasságkötéstől. Talán ezért is — mivel a „házassági kötelezés a kendőadás alkalmatosságával írásba tétettni rendöltettvén" — foglalja a tanács jegyzőkönyvbe az 1800-as évektől az eljegyzést.

595 Ha az esküvő elmaradt, a menyasszony és családja viszszakövetelte a vőlegénytől a jegykendőt, sőt ha a vőlegény hibájából maradt el, az eljegyzési ebéd stb. költségeit is meg kellett térítenie.

596 A leendő házasság anyagi ügyeit (hozomány stb.) többnyire még az eljegyzés előtt meg szokták beszélni: „sok helyen addig sem enni, sem inni nem adnak, amíg az egyesség meg nem történt".

597 A móringolás készpénzben is történhetett a „hites násznagyok" előtt, akik a megegyezést közvetítéssel is előkészítették.

598 A móringlevél viszont hivatalos helyen kötött házassági vagyonjogi szerződés, amelyet a jegyesek egymással való megelégedésének a formulájával kezdtek.

599 A házassági vagyonjog az eljegyzéssel kezdődik ugyan, de az ősi és a szer238