Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
alakította ki az iskolaügyek intézésének rendjét. Az iskolák fenntartását a két város Vs— 7 /s arányban viselte. A két város tanácsa egyenlő szavazati arányban döntött iskolaügyekben. A közös álláspontot az iskolaügyi kanonokon keresztül terjesztették a püspök elé, aki hasonló úton tudatta válaszát. A XIX. sz. első felében a városban működő dl- és főelemi iskolák alapjait és kereteit a meglevők felhasználásával 1765—82 között veti meg Migazzi Kristóf. A püspök szigorú valláserkölcsi oktatást vezetett be. Elképzelését 1764-ben készítette, a Magistrátus és Vác püspöki város reformjait illető statútumok című szabályrendelete tartalmazta. 236 Egységes latin és német nyelvű népiskola létrehozását tervezte. Az iskolákat rendszeresen látogatta, 237 de igényelte a községi tanácsbeliek iskolalátogatását is. 238 1765-ben az alsóvárosi plébánia területén befejezés előtt állt egy kisiskola építése. 239 A püspök 1765-ben az ifjak számára vasárnapi iskolát szervezett az iskolai tanulók, a cselédek, de legfőképp az inasok és segédek rendszeres hitoktatására. 240 A céhek a szakmai oktatást évszázadok óta jól bevált módon saját kebelükön belül oldották meg. A XVIII. sz. második harmadában a nagyarányú egyházi építkezés a városképet is átalakította. A Theresianumot, a püspöki palotát, székesegyházat, szemináriumot, piarista rendházat és gimnáziumot, a barokk stílusú polgár- és kereskedőházak sorát építették fel. A lakosság száma gyorsan növekedett. Migazzi törekvése „városát forgalmas kereskedelmi és ipari gócponttá, a magyar szellemi élet jelentős tűzhelyévé és egy hatalmas egyházmegye méltó székvárovásá tegye". 241 Ezek az elképzelések hatottak iskolaszervező tevékenységében is. Az 1762. évi püspöki szabályzat előírta az egyházmegyei kerületek és plébániák látogatását. 242 A szabályzat az elemi iskolák látogatására is kiterjedt. 243 Kötelezte a plébánosokat, hogy hetente egy napon személyesen ellenőrizzék a tanítók munkáját, a főespereseket, hogy látogatásaik alkalmával figyeljék meg: „Van-e elemi iskola és kinek a jóvoltából emelték? Hány fiú és leány látogatja, ha kevesen, miért? Vájjon nem kelene-e őket a bíró és földesúr segítségével az iskolába kényszeríteni? Tisztában vannak-e a hit elemeivel, főleg a szent gyónást és szent áldozást illetőleg? Vájjon a tanító jóerkölcsű-e? Van-e megfelelő tudása és szorgalmasan tanít-e? Ha nincs iskola, mi ennek az oka, lehetne-e ezen valahogy segíteni?" 244 1781—85 között Zerdahdyi Gábor püspöki helynök meglátogatta az egyházmegyét, a két váci plébániát, valamint a püspöki szemináriumot is. A váci iskolalátogatás tapasztalatai alapján az iskolafelügyeletet kiterjesztették a „más vallásúak, a szerzetesek, templomszolgák és kántorok"-ra is. 245 A plébánosok és a kántortanítók jövedelmét egységesen szabályozták az egész egyházmegyére kiterjedően. A természetbeni javadalom búza, takarmány, vaj, faggyú, só, fa és egyéb élelmiszerek, valamint azok szállítása, továbbá robot és a püspök által meghatározott készpénzjavadalom (stóla). 246 Püspökvác tanácsa 1742-ben Milner Antalt, a felsővárosi német gyermekek tanítóját kötelességének serény teljesítése elismeréseként mentesíti a robottól és a német katonaság tartásától, csak a ráeső porció megfizetését kéri. 1752-ben Persies Tamást fogadják feil tanítónak és kötelezik mind a fiúk, mind a leányok tanítására. A vele kötött egyezségből kitűnik, hogy a XVIII. sz. közepén a város saját kasszájából a tanítóknak csak sót és tűzifát adott, majd folyamatosan a XIX. sz. elejéig egyre több juttatást vállalt át: robotterhet, katonatartást, húst a mészárszékből, sört stb. A tanítók és segédeik eltartásához a szülők is hozzájárultak. A tandíj mértékét nem a származás, illetve vagyoni helyzet, hanem a gyermekeik részére igényelt oktatás mennyiségétől és minőségétől függően határozták meg. A szülők igényelték a gyermekek eredményes iskolai ok192
