Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

6.1. AZ EGYHÁZAK (Molnár Lajos) Az öt politikai vármegyére kiterjedő váci egyházmegyéről és benne a székváros török kor végi egyházi intézményeiről, hitéletéről az 1675. évi Garamszentbenedeken készült, történeti forrásanyag alapján kapunk átfogó és megközelítően hiteles képet. Pongrácz György püspök, Cseke Mihály helynök 1673/74. évi kánoni látogatásáról a zsinat elé terjesztette jelentését (Informatio de Statu Episcopatus Vaciensis).

89 A jelentés szerint a hódoltság évei alatt az egyházmegye lakosságának jelentős része — főként a Duna—Tisza közén —, református és evangélikus vallású lett.

90 A protestantizmus a XVI. század utolsó felében befolyása alá vonta a város és környéke lakosságát is.

91 A székvárost 1595-ben meglátogató Szuhay püspök arról panaszkodott, hogy már „sok protestánst talált".

92 A XVII. század elején a református prédikátorok vezetésével egyre erősödő gyülekezet birtokba vette a Szent Mihály-templomot, amit 1626-ig használt.

93 A megfogyatkozott katolikusok kiszorultak a székesegyházból, valamint az Ágoston-rendi Szent Jakab-templomból is, és így az Szt. Margit tiszteletére szentelt kápolnában tartották az istentiszteleteket.

94 A katolikusok 1616-ban és 7 év múlva is rendelkeztek plébánossal, sőt „a pap ellátására a magyar kamarától segítséget kértek".

95 1675-ben a városban katolikus plébánia nem működött.

96 Pongrácz püspök a várost a protestáns helységek között sorolja fel.

97 A városhoz hasonlóan a protestáns hitre tért át a környező települések lakosságának zöme is. Reformátussá lett: „Agárd (Ösagárd), Kisnémedi, Kösd, Szőgy (Sződ), Hártyán (Váchartyán), Rátóth (Vácrátót), Verőtze; evangélikus: Ácsa, Csővár, Felsőpeténes (Felsőpetény), Nőtincs, Legend".

98 A káptalan Nógrádból való kiűzetése után szétszóródott, majd teljesen feledésbe ment. Ezzel az egész testület, ennek hiteles helyi tevékenysége is megszűnt.

99 „Mivel a püspöknek nem volt káptalanja, kénytelen volt helynökét a hódoltságban lakó plébánosok közül választani" mindaddig, amíg a restauráció eredményeként létre nem jött az egyházmegye új intézményrendszere.

100 A szinte teljesen elnéptelenedett, romokban heverő város újjáépítését, benépesítését, a katolikus egyházi intézmények (püspökség, káptalan, plébániák, kolostorok) megszervezését, alapjainak lerakását a hadműveletek után Balogh István püspök kezdte meg, majd utódai folytatták, mint Vác földesurai. A vár területén levő egyházi épületek a hadműveletek során teljesen elpusztultak. A kiépülő egyházmegyei katolikus intézményrendszer központját a Németváros főterén a Szent Mihály-plébániatemplom körül hozták létre.

101 A romok eltakarítását, a hitélet és a térítés szempontjából fontos templom építését Balogh Miklós püspök kezdte meg. Az építést a budai kamara leállította.

102 Az építésre összegyűjtött pénzt, dézsmajövedelmet és a krompachi malmát utódjára, Dvornikovits Mihály püspökre hagyta.

103 Dvornikovits Mihály 1689—1695 között a Szent Mihály-templomot javíttatta, s vele együtt a püspöki lakot is bővítette.

1(,/| A város felszabadulása után a Szent Lélek-templom még a reformátusoké, prédikátoruk és tanítójuk 1715-ig bujkált a városban.

105 Ezt a templomot is visszaveszik a reformátusoktól. A visszavétel erőszakos úton ment végbe. A város benépesítése az 1690-es évek elején indult meg. A századfordulón újabb katolikus vallású telepesek érkeztek a városba és a környező településekre, főként püspöki uradalmi birtokokra, elsősorban németek, iparosok. A püspök helyett Bendő István, a kisnógrádi esperes szervezte újjá a váci plébániát" és azt 1695-től haláláig vezette. Dvornikovits Mihály 1695-től a város-