Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

aránya is „városi" jelleget öltött, 6%-ra esett vissza. Látszólag — csupán az arányokat tekintve — az utolsó évtizedek során már kevésbé viharos ütem jellemezte a foglalkozásszerkezet átalakulását, hiszen pl. az 1949—1970 közötti 64%ról csupán 67%-ra nőtt az ipari keresők aránya. De: ugyanezen évtizedek alatt több mint 50%-kal duzzadt a város népessége; az ipari munkahelyek száma elérte a 17 ezret, a kisiparosok száma pedig mindössze 160 főre esett vissza. Ezek az évtizedek avatták Vácot igazi iparvárossá. Az elmúlt évszázad folyamán Vác közigazgatási területe is bizonyos — váltakozó előjelű — módosulásokon ment keresztül.

10 Az első világháború előtti jelentéktelen területnyereséggel szemben a háború utáni időszakban másfél ezer kh-dal csökkent a város területe. Az 1960-as évek elején viszont Kösd községtől több mint 2200 kh került át Vác birtokába. Ez a nagyrészt erdővel borított határrész mintegy 20%-fcaZ növelte meg Vác területét. Részben a területátcsatolás, részben pedig az iparosodó város fejlődésének üteme és jellege következtében a 12 732 kh-nyi terület hasznosításának módja, műveltségi szerkezete jelentékeny változáson ment keresztül. Az új ipari telephelyek létesítése, a lakóterületek terjeszkedése nyomán a leggyorsabban a beépített terület növekedett. Ha szerényebb mértékben is, de jelentősen gyarapodott a kert-, gyümölcsösterület, végül pedig — az újonnan nyert határ révén ugyancsak ugrásszerűen — terjeszkedett az erdőterület. Mint az országban másutt is, az ipari és lakóterületek elsősorban a szántó-, kisebb mértékben a rét- és legelőterületek rovására nyertek teret. így az 1930-as évekkel szemben a 60-«as évek közepére alig 2

/з-а maradt fenn a szántóterületnek (5. ábra). 5. VÁC VONZÁSKÖRZETE A város élettevékenységeinek földrajzi megközelítése és elemzése sohasem korlátozódhat csupán a város közigazgatási területére. A város mint a gazdaságitársadalmi fejlődés gyújtópontja, mindenkor szoros kölcsönhatásban áll gravitációs terével, földrajzi hátterével. Egy települést várossá — és pontosan olyan szerepkörű várossá, amilyen éppen — a vonzáskörébe vont környezetének kiterjedése, e környezettel kialakított szerves kapcsolatainak jellege és intenzitása avatja. Vác fejlődésének szakaszait is az a szerepkör motiválja, amelyet központi tevékenységei, azaz a környezetével szemben betöltött aktivitása révén gyakorolt, illetve gyakorol. A város központi funkcióinak kibontakozását nyomon követve, azok fejlődése több síkon is rányomta bélyegét a város életjelenségeire. Egyrészt változott közvetlen hátterének földrajzi kiterjedése, másrészt vonzáskörzetéhez fűződő kapcsolata egyre összetettebb, intenzívebb jelleget öltött. Végül a történelmi fejlődés egyes szakaszaiban a város belső területhasznosítását is a funkciók meghatározott térbeli elrendeződése jellemezte. A területi munkamegosztás kezdetleges szakaszában — a XIX. század utolsó harmadával bezárólag — Vác városi szerepköre a kézműipari tevékenység koncentrálására s a kereskedelmi árucsere bonyolítására szorítkozott. A városi népesség egymás között, valamint a közvetlen szomszédsággal folytatott árucseréjét a hetipiacok, a tágabb környezettel szemben betöltött vásárvárosi funkcióját pedig az évente néhányszor ismétlődő vásárok ritmusa szabályozta. A központi szerepkörök közül a kézműipari és a manufakturális tevékenységek 18