Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
184Í-re lecsökkent, s zselléreké pedig megnőtt. A jobbágyok és zsellérek aránya ekkor a kecskeméti járásban 11,6%, a váci járásban 24% és Vácon 29% körül volt. A váci házas zsellérek száma, tehát az elszegényedő jobbágyok közül került ki. Ezek szántóval nem rendelkeztek, s leginkább bérmunkából éltek meg. 7 * A váci hazátlan zsellérek és cselédek nem voltak adófizetők, s így az 1784/85. évi felmérésben az adófizetők között nem szerepeltek. A belső házaknál és a külső határban állandóan foglalkoztatott cselédek számaránya a házas zselléreknek mintegy egyharmadát tette ki 1744-ben, s más összeírásokból is számarányukra csak következtetni lehet. A váciak több adatból ismeretes módon más falvak határában legeltető juhászoknak részesedésért juhaikat és szarvasmarháikat kiadták. Ismeretes a juhászok és cselédek (szervitorok) 1753. évi összeírása a váci járásból, ahol összesen 371 juhász és cseléd (szervitor) bérelt legelőkön élt. 72 5.4. AZ EGÉSZSÉGÜGY A mezőváros egészségügyi ellátásáról ismereteink szerinti első adatok az 1710-es évekből származnak. Az 1718. évi Althan-íéle telekkönyv házösszeírásában a 102. számmal jelölt ház: „Statt Hebamme", vagyis bába megjegyzéssel szerepel. Az 1720. évi országos összeírás Vácon egy borbély működéséről számol be. A szülésznő és a sebészborbély korábbi ittlétére is következtethetünk. A mezővárost ekkor irányító püspöki uradalom vezetője Berkes András nagyprépost még 1714-ben egy papi nyugdíjellátási alapot hozott létre. A nyugdíjas papokat lakóházaknál elszórtan egyházi alapítványi pénzekből tartotta el. Részükre már sebészi kezelést is ellátó borbélyról gondoskodtak. A szülésznő és a sebészborbély hívásra házakhoz járt ki, de az egészségügyet szolgáló épület még nem volt. Würth S. Ferenc, Mártony Pál és Szappantsy Márton kanonokok 1738-ban egy „Szegénykóródát" alapítottak. A munkaképtelen szegények, magatehetetlen betegek ós a nyomorékok nyertek itt elhelyezést. Az alapítványi tőkepénzeken kívül az uradalom is évenkénti hozzájárulást nyújtott, főleg terményekben. A szegénykóroda évenkénti ellátására Migazzi Kristóf 1780. évi alapítólevelében pénzösszeget biztosított. A szegénykórodát a régi nagypréposti kert mellett két szomszédos házban helyezték el. Az utca nevét róla Ispita utcának nevezték el. Ez a mai Cházár András utcának felelt meg. A szegénykóroda 12 szemény elhelyezésére vállalkozhatott, de a bejáró szegényeket is ápolták, részükre napi élelmezést is nyújtottak. Az orvosi kezelést minden bizonnyal még a sebészborbély látta el. A sebészborbélycéh Vácon 1739-ben alakult meg. Az uradalom 1776. október 3-án 36 pontra kiterjedő szegénykórodai szabályzatot adott ki, amelyben már a szegénykóroda helyének feltüntetését a volt vár területén létesült ferences kolostor mellett találjuk meg. A mai Iskola utcát egészen 1888-ig a szegénykóroda elhelyezéséről Kóroda utcának hívták. Az uradalom egy másik (1782. évi) intézkedése szerint is: a szegónykórodába a szegények közül csakT2 személyt vesznek fel. 73 A nagy pestisjárvány 1740. augusztus 14-én kezdődött és 1741. február 5-ig tartott. A betegeket ekkor a sorompóktól kívülre járványellenes karanténbe hurcolták. A mai Váczy Pál u. és Törökhegyi u. közötti területen a mai Kosdi út mellett a püspökvárosi major területén ún. „Lazaréthum"-ba helyezték el. A me-
