Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

november 22-én az uradalomhoz benyújtott kérvénye panaszolja, hogy a malmokat Kisvác polgáraival közösen használta; a Kisvác polgárai a rendeleteket semmibe vették, s a molnárokat vétkezni hagyták. A váci járás 1743. évi házi összeírása szerint a malmok Vácott 27, Kisvácott 208 pozsonyi mérő jövedelmet hoztak. Püspökvác városi tanácsa a váci molnárcéh küldöttjével egyetértésben 1800. február 18-án megállapította: „ ... a váci Dunán a nemes káptalan urasságának a maga részén 23, a püspök részén 2, sommásan 26 őrlő malmuk lévén, azok nem csak a város szükségeire, hanem a körül való helységeknek is fölösleg elegendők ..." A káptalani uradalom 26 malmán kívül azonban a püspöki uradalom is rendelkezett öt malommal Kisvácon és a Gombás-patak melletti „Isten malma" környékén. Püspökvác három malma tehát jelentős jövedelmet nem hozhatott az uradalmi malmok mellett. A XIX. század első felében Vácott öszszesen 34 malom dolgozott.

32 A sört Püspökvácon 1699 óta a város sörfőző házában állították elő és kocsmáiban mérték ki. A sörfőző házat rendszerint három évre bérbe adták. A város 1773-ban a sörfőző haszonbérletéből évi 1000 Ft-ot vett be. A sörfőző házat céhmesteri oklevéllel rendelkező iparos bérelhette, aki rendszerint más helység céhszervezetébe tartozott. Püspökvác, majd Káptalanvác és a püspöki uradalom a sörfőző házak működéséhez saját komlóskerttel is rendelkezett. A XVIII—

XIX. században a híres „Váci Világos" sör a környéken, s még Pest-Budán is igen keresett ital volt. A sörmérés egész éviben a város hasznára ment, s tíz hordó sör után egy edény sör az uradalomnak járó ajándék volt. Püspökvác 1789-ben a drágaság miatt a sörfőzést csökkentette. Káptalanvác sörfőző háza 1745 óta szintén haszonbérletben üzemelt. Püspökvác tanácsa 1845. április 26-án Káptalanvác sörfőző háza bérlőjét a neki járó sörélesztő árulásától a piacon eltiltotta. Káptalanvác a püspöki város törvénytelen határozatát nem ismerte el, mert a káptalani város független és önálló hatóság a püspöki uradalomtól és a várostól. Ugyanebben az évben Káptalanvác vendéglősei a város sörháza haszonbérlőjétől nem veszik át a kötelezettségük szerinti sört, hanem tulajdon boraikat árulják. Ez arra mutat, hogy a sörfogyasztás Káptalanvácon is visszaesett.

33 3.2. A CÉHEN KÍVÜLI KÉZMŰVESIPAR A céhen kívüli kézművesipar hasonlóan Pest megye más mezővárosaihoz Vácon szintén megtalálható. Az 1743. évi megyei összeírás felmérései is kimutatták, hogy a váci iparosok közel egyharmada, a céhes szervezeten kívül dolgozott. Ezek közül a püspöki uradalom személyzetének 1743. évi összeírása („Specificatio officialium et servitorum Cardinalis condám ab Althan ...") a gazdasági tisztek és szolgák között említi meg Puckel Mátyás kőművest (Mauerpallier), még egy kádárt (Hofbinder), egy kertészt (Hofgartner), s egy kéményseprőt stb. A következő ismert uradalmi személyzeti összeírás 1756-ból („Tabella salarialis consistorialium et Oeconomicarum officialium...") az állandóan alkalmazott iparosok között egy sörfőzöt, egy kádárt, egy kertészt, egy órást, egy kéményseprőt sorolt fel. A püspöki uradalmi kádár természetbeli javadalmazását külön bemutatja az 1747. évi uradalmi számadás. (Conductus est pro vietore Dominili Ferdinandus Fischer Vaciensis et a 1-a September usque Decembris accordati sunt..."), megállapodása is. A püspöki uradalom tehát saját állandó iparosként 1734—1756 között csupán 6 iparost alkalmazott: valószínűleg kontárként. Az ál144