Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

között csak kétszeres területgyarapodás mutatkozott. Az 1760—1827 közötti években a szőlőterület lassú gyarapodását tapasztaljuk.

20 A váci szőlőművelésről Beniczky László uradalmi prefektus 1763. június 11-én kiadott települési levelében elmondta: „... kiki a míveilőket nélkülöző, illetőleg elhagyott szőlőkből annyit foglalhat el, amennyit csak akar. Egyébiránt termő szőlőket készpénzben is sokat lehet venni és pedig könnyen. Terem pedig e vidéken jeles bor (vinum generosum), melynek akója az idő minősége szerint két, sőt még három forinton is elkel...". A püspöki uradalom a szőlőterületek megvásárlását szorgalmazta, s a telepítést is elősegítette. A következő években (1764—1765-ben) a Kis-Sejczén, a Diósvölgyben, a szentlászlói részen, a kishermányi hegyen és a kiskútvölgyben telepítettek szőlőket. 3. táblázat: A váci bortermelés adatai 1696—1827 között az Összeírások szerint Bortermés Szőlőterület Év Helység lakó hektoliter kapás magyar ,hold Magyarázat 1696 Vác 368 736 122 81,6 1699 Vác 757 1514 252 168 1715 Nagyvác 1017 2 034 339 226 1715 Kisvác 168 336 56 37 1720 Nagyvác 3 039 6 078 1 013 633 1720 Kisvác 1086 2 172 362 241 1724 Nagyvác Kisvác 285? 570? 95? 63? Püspökvác 9199 18 398 3066 2 044 1743 Káptafenv. 973 1946 326 216 Kisvác 912 1 824 106 202,6 1785 Püspökvác 1500* 3 000* 500* 333* * uradalmi 1785 Kapteüanv. — — — — Püspökvác 23 904 47 808 7 968 5 312 Kápttadanv. 3 225 6 450 1075 527,8 Említést érdemel a szőlők jogi helyzete, mivel 1686—1847 között a szántókétól eltérő volt, s tulajdonjoga és adóztatása ezért másként alakult. A Váchoz tartozó külső határnak egyharmada 1760 körül szőlő, s közepes esztendőben összes termése cca. 20 000 akó, azaz 40—50 000 hektoliter bor volt. A szőlőfajták közül a vörös, a Schiller és a fehér egyaránt 5 évestől 15 évesig adott élvezhető minőséget, de boruk legalább 5 évig pincében érlelésre szorult. A városi tanács rendszeresen hozott rendeleteket a szőlők körülárkolására és bekerítésére, s minden más a szőlőművelést érintő kérdésben. A püspökvárosi tanács 1765-ben a bortermés adóösszeírásáról a következőket jelentette: „... az akók számát kitudni nem lehet... a tapasztalás bizonyította ugyanis, hogy aki egy akót vallott be, kettő, sőt több is volt neki..." A váci bortermés másik kérdése a váciak más helységek szőlőhegyein való (extraneus) szőlőtermesztése volt. A püspökváciak az uradalomhoz intézett 1765. évi egyik beadványukban a külső területen szüretelt borok behozatalának engedélyezését kérik. A külső szőlőtermesztés számukra azért kedvezőbb, mert a váci szőlőtermesztési körülmények rosszabbodtak. Panaszolták, hogy a váci napszámosok napidíjai Vácon hatóságilag megszabottak (limitált bérek), de ezek másutt nem kötelezőek. Ezért a legtöbb szőlőművelő szőlőit munkások hiánya, illetve drága béreik miatt elhanyagolja, s másutt telepít újat. A városi tanács ennek okát abban látja, 133