Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

nyoknak. A csapadékos napok száma, amelyeken legalább 1 mm csapadék hull, évente 90 felett van. Vác határának talajai genetikailag barna erdőtalajok, ez alól csupán a Duna partvonalát, valamint a Gombás-patak medrét kísérő öntéstalajok kivételek. A barna erdőtalajok különböző típusai fordulnak elő, közülük különösen három jut jelentős szerephez: a magasabb hegylábi lejtőket fedő középkötött vályogos barna erdőtalaj, majd lefelé ereszkedve a Duna III. teraszáig uralkodó középkötött löszös, és a Il/a—

Ш. teraszok között kialakult löszös-homokos barna erdőtalajok (2. ábra). Ha ezeknek az adottságoknak az együttesét — azaz a város természeti környezetét — az emberi-társadalmi tevékenységek színtereként kívánjuk értékelni ; az erre való alkalmasságát akarjuk felmérni, a kérdést két oldalról kell mérlegelnünk. Egyrészt elemeznünk kell mindazokat a földrajzi tényezőket, amelyek a település egyszerű, helyi jelentőségű szerepét motiválják, illetve az elemi emberi létfeltételeket biztosítják. Másrészt — a tágabb környezettel való összefüggésükben is — meg kell ragadnunk azokat a földrajzi adottságokat, amelyek később a település összetettebb, a szomszédos településekkel szemben betöltött központi szerepköreinek kialakulását, illetve megerősödését segítették elő. A természet, illetve a társadalom kölcsönös függésekkel meghatározott kapcsolatát annak tudatában kell vizsgálnunk, hogy egy adott természeti környezetnek — de elsősorban az egyes természeti elemeknek — történelmileg rendkívül változó az értéke az azt hasznosító emberi társadalom számára. Egyes környezeti adottságok természetesen mindvégig megőrzik, mások részben vagy egészben elvesztik jelentőségüket. Ismét mások csupán a társadalmi fejlődés későbbi, magasabb lépcsőin hívják fel először magukra a figyelmet. 2. TELEPÜLÉSI FELTÉTELEK Amikor a földrajzi tér valamely pontján — a társadalmi fejlődés bánmelyik szakaszában — kisebb vagy nagyobb embercsoport állandó jellegű települést hoz létre, tulajdonképpen mindig ugyanaz a folyamat ismétlődik meg: az adott hely a társadalmi lét egyik vagy másik, de esetleg több alapvető funkciója szempontjából kedvező feltételeket kínál. Ezek vonzásának engedve kel ott életre az emberi település. A társadalmi fejlődés különböző lépcsőfokain — magától értetődően — a természeti környezet más és más adottságai késztetik az embert letelepedésre. Kezdetben a gyűjtögető, majd vadászó-halászó életmódot folytató embercsoportoknak a természetes menedéket kínáló barlangok vagy a mesterséges lakóüregek készítését megkönnyítő puha kőzetek nyújtottak vonzó feltételeket. Később a földművelésre áttért társadalom számára a könnyen megművelhető, termékeny talajok tették kívánatossá a tartós megtelepedést. Mindezeknek a tényezőknek a jelenléte már a paleolittól kezdve lakott hellyé avatta a mai város területét: a Naszály barlangjai, a város határának északi és keleti szegélyén emelkedő löszborította hegylábak őrzik a korai megtelepedés emlékeit.

1 A fejlettebb társadalmak megjelenésével párhuzamosan a természeti környezet további elemei is fokozottabb szerephez jutottak. Megnőtt a Duna völgyének, s magának a folyónak a jelentősége. A Duna-völgy legfontosabb nyomvonalává vált a Balkán félszigetről Európa középső részei felé terjeszkedő kultúráknak,