Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

11. táblázat: A váci vágóhíd 1558/59. évi illetékösszegei 1558 vágóhídi illeték október november december 212 akcse 70 akcse 1559 január 12. táblázat: A váci vágóhíd 1560/61. évi Uletékösszegei 1560 vágóhídi illeték szeptember október 1561 július augusztus szeptember 18, 32, 12, 44 50 akcse 28 akcse 300 akcse Ekkor már a váci vágóhidakon átlag havi 20—25 szarvasmarhát vágtak le. Az 1561. évi augusztus havi illeték bejegyzésénél feltüntették, hogy bárányvágásból származott. Ha négy levágott bárány után egy akcse illetéket szedtek, akkor ebben a hónapban 1200 bárányt vágtak. Az 1562. évi adóösszeírás évi 2786 akcse, azaz mintegy 39 magyar aranyforint értékű vágóhídi illetéket tüntetett fel. A váci vágóhidak illetékét, a városban levő négy vágóhíd működése nyomán szedték. A váci török vámnaplónk 1560. évi feljegyzéseiben négy magyar — Benedik mestör, Gáspár mestör, Kristó mestör és Bertalan mestör — mészáros szerepel. Az 1570 körüli váci török házösszeírás négy magyar mészárost említ: Benedek, Gáspár, Kristó és Bertalan mestert. A mészárosok további működéséről a püspöki urbáriumok a XVII. században a mészárszék bérléséről intézkedéseket őriztek meg. Ezek az adatok már kétséget kizárólag bizonyossá teszik, hogy Vácon a mészárosok mindig az uradalom bérlői voltak. A vargamesterség céhes szervezettségéről Mohács korából maradt fenn az egyetlen megbízható adat. A németek 1530 körüli 'kitelepítése után, 1570 körül, már céhszervezetről szó sem lehetett, mindössze egy magyar varga került feljegyzésre. A török uralom első része Vácon a 15 éves háborúban véget ért s ekkor, 1607. június 1-én a váci vargák a komáromi vargacéhtől kölcsönözik latin nyelvű 16 cikkelyből álló céhlevelüket. A váci vargák tehát — a török uralom idejét kivéve — mindig céhes szervezetben működtek. A váci halászokról a püspöki urbáriumokban és a török összeírásokban egyaránt az adózásukra vonatkozó adatok maradtak fent. A dunai halászat egytizede és a Püspök^tó halászatának fele a megkívánt török adó, valamint még a váci püspök évi egy viza ajándékozását követelte meg. Az 1593. évi urbáriumban még csak megemlített évi 25 Ft értékű viza beszolgáltatását az 1634. évi urbáriumban már pontosan meghatározzák úgy, hogy három (bécsi) mázsásnak, azaz 150 kg-nak kell a vizának lennie. Az 1621. évi urbárium a vizafogásról megemlíti, hogy „... a váci Csete Balázs fogja a vizákat a váci Dunában,