Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

A sertéstenyésztés ebben az időben még az erdei makkoltatást jelentette, tehát Vácon több mint ezres nagyságú serteskondával, egy jobbágygazdaságra átlagosan 5 sertésrészesedéssel számolhatunk. A növénytermesztésnél legáltalánosabb a zöldségfélék közül a káposzta, hagyma, valamint a ház melletti kis kertek (a. m, bosztán kertek) zöldségtermesztése volt. De a len és kender termesztéséről is rendelkezünk adattal, valamint a gyümölcstermelés jelentős nagyságáról is értesülünk. A káposztatized 1546-ban 2000 török akcse értékű, tehát közel 40 Ft-ot tett ki. Az 1562. évi defterben a gyümölcstized összege 3000 török akcse, azaz mintegy 500 Ft értékű termésre következtethetünk. Valószínűleg a híres váci dió- és körtefák termését adóztatták itt meg. A bosztán kert illetéke 1580-ban 300 akcse, azaz kb. 5 Ft volt. A többi növényféle adóztatása kis összegű, tehát termelésük is jelentéktelen volt. A halászat Vác jobbágygazdaságainak egyik fő jövedelemága volt, a dunai halászat tizedét és a Püspök-tó halfogása felét, pontosan 1546 és 1590 között nyomon tudjuk kísérni. A török adóösszegekből és a váci püspöki urbáriumok adataiból, mely szerint 1593-ban 25 Ft értékű 3 (bécsi) mázsás, azaz 150 kg súlyt kitevő vizát számítottak, Vác évi halfogásának értékét és súlyát megkíséreljük feltételes módon bemutatni. 9. táblázat. A váci halászat a XVI. században tizedösszeg összérték összsúly kapuátlag 1546 4000 akcse 480 Ft 2850 kg 3,2 Ft 1562 7075 akcse 1415 Ft 8400 kg 5,5 Ft A kifogott hal mennyisége Vác lakóinak ellátásában évi átlagban egy jobbágygazdaságra max. 57—99 kg mennyiség esett. Azonban a viza a legdrágább halak között szerepelt, ezéírt az átlag dunai halak értéke jóval alacsonyabb lehetett. Adatok hiányában készült 9. táblázatunk, ezért ott a kifogott halak összsúlya és a kapuátlag számai két-háromszorosak is lehettek. Egy váci jobbágygazdaság 1546—1590 között összes adóira 16 Ft-ot, azaz 10—11 magyar aranyat költött, ezzel szemben átlagosan 10^19 m. hold szántóterületről 13—48 mázsa gabonatermés, 13 kocsi széna, 1,3—2,7 m. hold szőlőterületről 12—36. hl bor, valamint 5—10 méhkas, 5 sertés, 3—5 Ft értékű 57 99 kg hal stb. jövedelmét élvezte. Ez csupán a hat legfontosabb jövedelem értékét mutatja, mert a kisebb jövedelmek jelentéktelen értékük következtében nem is szerepelnek. A fenti mennyiségű terményekből eladásra a gabona, a bor, a viasz és méz, a sertés — esetleg a káposzta és gyümölcs — került. A többi áru, mint a hal és a széna többnyire helyi szükségletet elégített ki. Említést érdemel, hogy az 1660-as években Vácon átutazó nyugati utazók török vízmű által történő rizstermelésről számoltak be. Ez a helyi török lakosság valamilyen földművelő tevékenységére utal. Az 1625. évi urbárium „ ... következnek az puszta faluk, Ohöregh közel Váchoz, szántják az törökök is a földet, senki tőle semmit nem ad..." feljegyzése ezt a feltevést bizonyossá teszi, a váci törökök a csörögi földeket művelték. A tizenöt éves háború után, a XVII. században Vác határa az elpusztult falvak területével kibővült, melyet leginkább a törökök és a magyarok is legelőnek használták. Váctól délre levő Sződ ал