Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

kik a hatalmas győzhetetlen török császár váci végházának oltaumazói, fő gondviselői vagyunk..." A váci törökök foglyairól is szó esik Forgách Ádám főkapitány Esterházy Miklós nádorhoz írt leveleiben is : „... kilenc váci törököt Szőgyénbe küldöttem, hogy onnét adják be, aminthogy azelőtt is amikor efféle tracta vagy csere volt, ott szokták elvégezni...". A fogolycserén kívül a váci törökök támadásairól is írt: „...most viszont a váciak, amint Pogány uram írja, a palánkaiakat lesre akarták vinni...". De a Vácon raboskodó magyarokról is tudunk, akik kiváltásuk érdekében, érdekképviseletet, ún. „rabközséget" hoztak létre. A váci magyar rabok egy, 1659. évi Pyber Ferenc gyarmati kapitányhoz intézett levelén, pecsétjük lenyomata is látható: a pecsét lapján kettős kereszt, a lekopott köriratból „AB" betűk egymás mellett láthatók. A másik 1680-ból Koháry István szécsényi és füleki kapitányhoz intézett levelükön használt pecsétjükön szintén kettős kereszt, jobb oldalán „V" és balján „R" nagybetűkkel, ami „Váci Rabok" két kezdőbetűje volt.

15 A török Vác állandó háborgatása ekkor sem szűnt meg. 1661 szeptemberében Forgách Ádám főkapitány ütött rajta Vácon, de a várat nem tudta bevenni. A török 1663. évi őszi érsekújvári hadjárata során Drégelypalánk, Nógrád, Gyarmat, Szécsény, Hollókő, Buják ismét elesett s törökké lett. Ezeket a várakat az 1664. évi vasvári béke a török kezén hagyta meg. De a török Vác akkor sem maradt békében, hogy a közvetlen határ az Ipoly folyóhoz tolódott fel. A váci törökök mindennapos bizonytalanságáról és megpróbáltatásairól Kacsgun budai pasa 1667. június 22-én kelt levele számol be: „ ... Kékkő, Bozsák, Korpona, Zólyom végbeliek május 21-én, szombaton a váci vár alá rontottak, ott három törököt levágtak és 150 lovat elragadtak..." A török Vác ez időben legnevezetesebb szülöttje volt Mehmed nógrádi szandzsákbég, a török Csonka bég, akiről Schulhof Izsák Budai iKrónikája így emlékezik meg: „ ... Thököly szövetkezett egy török parancsnokkal, akiket úgy neveztek törökül, hogy basi, a neve novigrádi Csonka bég. Ez a basi a segítségére volt...". A Thököly Imre fejedelem vezette szabadságharc török kapcsolatát tehát itt Vác—Nógrád vidékén kezdte el kialakítani. Ezután 1682. szeptember 16-án Thököly Imre Fülek alatti táborába a Vácon keresztül oda érkező Ibrahim pasa nagyvezértől „Magyarország királya!" címről szóló oklevelet (athnáme) vette át. A kuruc mozgalom kialakulásában a török Vác közvetítő szerepe az 1683-ban Bécs alatt elszenvedett vereség után szakadt meg. Az ezt a vereséget követően megindult császári ellentámadás során 1684. június 27-én délben Kara Mehemed budai pasa és Lotharingiai Károly herceg csapatai Vác északi határában Verőcétől délre nagy csatát vívtak. A csatában Szejdizade Ahmed temesvári pasa meghalt, s a budai pasával együtt Vác várába menekült török sereg nehéz küzdelem után megadta magát. Erről a csatáról Sutoris János így írt naplójában, a császári táborból nézve a fejleményeket: „...a törökök a heves összecsapásnál mintegy három ezer embert vesztettek, a keresztények közül kevesen estek el. A törökök Buda felé menekültek, Károly herceg Vácot rövid ostrom után elfoglalja, a harcosokat és a férfiakat fogságba ejtette, a nőket és gyermekeket pedig elbocsájtotta...". Ugyanerről a csatáról Schulhof Izsák is írt, aki a budai várból figyelte az eseményeket: „ ... Tammuz hónap 17-én, a császáriak áttörték Vác falait, elfoglalták a várost, majd felgyújtották azt. A felszálló füstöt mi is láttuk saját szemünkkel, hiszen ez alig történt három órányi járásra tőlünk. A hónap végére a mi városunkat vették ostrom, alá..." Lotharingiai Károly herceg, fővezér Vác várost Bottyán János kapitányra bízta, de tőle hamarosan Bisterzky kapitány vette át.