Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

I. VAC FÖLDRAJZI VÁZLATA (Dr. Sárfalvi Béla) 1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK Vác városa Budapesttől 30 km-re északra, a Pesti-síkság végződésénél, a hirtelen délnek forduló Duna bal partján fekszik a folyam keskeny árterének és a Naszály hegy szelíden emelkedő lankáinak foglalatában: szemben a tőle nyugatra fekvő Szentendrei-szigettel s a Duna jobb partján emelkedő Pilis hegység zárt tömegével. A város területének, valamint közvetlen környezetének, az emberi tevékenység színpadául szolgáló térszínnek legfontosabb — a tájkép jellegét is meghatározó — természeti alapelemei a földtörténeti közép-, harmad-, illetve negyedkor folyamán alakultak ki. Középkori eredetű a magyar középhegységek vonulatához, közelebbről a Cserháthoz tartozó, annak legnyugatibb s egyszersmind legmagasabb röghegye, a Naszály. A 652 m magas hegy mészkő- és dolomitalapjaira a harmadkorban — később vetődések által felszabdalt — agyag-, szén- és édesvízi mészkőcsíkok települtek, a hegy koronáját homokkő fedi. A hegylábak harmad-, negyedkori üledékekből, agyag-, márgarétegekből épültek fel, s lösszerű anyagok rakódtak a felszínükre. A harmadkor végén alakult ki a Duna mai folyásiránya, amikor a folyam Visegrádnál áttörte a középhegység-vonulatot, majd a Pilis és a Naszály között derékszögben délnek kanyarodott. A negyedkor eseményeinek emlékét őrzik a folyóvízi mechanizmus által létrehozott, a város területét emeletekre osztó Duna-teraszok, valamint az egykor ágakra bomlott Duna által felhalmozott, helyenként lösszerű anyagokkal, másutt futóhomokkal borított hordalékkúp (1. ábra). A váci térszínen három természetföldrajzi táj — az Északi-középhegység, az Alföldhöz tartozó Duna—Tisza köze, valamint az e kettő között átmenetet képező Gödöllői-dombság — találkozik. A negyediktől (a Dunántúli-középhegységtől) a Duna választja el. A hegyvidéki és síksági tájak érintkezési vonalán fekvő város éghajlatában nagyobbrészt a Pesti-síkságra jellemző vonások érvényesülnek, a hegyvidéki hatás főleg a nyári hőmérsékleti értékek mérséklésében jelentkezik. Fontos tényezője a város klímájának a napsütéstartam, amelynek évi 1950—2000 óra között váltakozó összege inkább az alföldi értékekhez közelít. Az évi középhőmérséklet (a hegyvidék hatására) +9 — 9,5 °C, a januári középérték -2 °C, a júliusi középérték pedig +20 °C körül alakul. Március eleje és május közepe között gyakran jelentkeznek késői fagyok. Az uralkodó szélirány a nyugati, a fő szélcsatorna a Duna völgye. Az évi csapadékmennyiség 550—600 mm között ingadozik, ez körülbelül megfelel a Pesti-síkságon, a Mezőföldön, vagy az Északi-középhegység medencéiben uralkodó viszo-