Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

3. HALÁL, TEMETÉS Itt, apám halálának elbeszélésekor írom le, hogy az élet legszomorúbb, legfájdalmasabb fordulója, a halál bekövetkeztekor mit cselekedtek, és a temetés hogyan történt a mi falunkban? Nagyszüleink, szüleink állandó nevelési módszere abból állt, hogy A halálfélelem a vallást a család mindennapi életébe beillessze. Ezzel ébredtünk, ezzel tértünk nyugovóra. A halálfélelem elkerülését már gyermekkorban ismertették velünk. Vallásunk szerint mindent az ima tesz jóvá. Én gyermekkoromat idézem, de ez nemcsak nálunk volt így, hanem mindenütt. Minden ember tudja, aki született, annak meg is kell halni. A .régi öregek úgy tartották, hogy ez az egy igazság van a földön. Az öreg Holló bácsit emlegette apám, meg az öreg Csonkát. Azok mindig a halálról beszélgettek. Azt értékelték benne, hogy még a Prónai bárónak is meg kellett halni. Pedig az meg bírta volna vásárolni az életét. A kanászát százszor elküldte volna maga helyett, de nem kérdezte meg tőle senki. Tehát annyi a halál a szegénynek, mint a gazdagnak; egy öl a földi végjussból. Érdekes, mindenről jó beszélni, de erről nem, mondván hagyjuk ezt utoljára. Nekünk még a szüleink sokszor mondogatták: úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és úgy imádkozzál, mintha mindjárt meghalnál. Emlékszem a gyermekkori téli estékre, amikor összeültek a szomszédok, rokonok fonni, és folyt a terefere. Miről? Csak az ilyesmikről. Régen hogy volt? Az ő gyermekkorukat idézték fel; hogy látták, hogy hallották? Holtakról, szellemekről, boszorkákról voltak a rémmesék. Talán nem is féltek a haláltól annyira. Sok gyermek született, így halt is, maradt is — ezt tartották. Mindent idézetbe foglaltak és jelekhez fűztek. Ha váratlan zör- A halál jelei renést hallottak, az jelentett valamit. Csak a halálra gondoltak mindig. Álmaik alapján jósoltak. Nagyon sokat imádkoztak és bennünket is így neveltek. Halált jelentett, ha többször álmodott valaki szövőszékkel, kidűlt házfallal, kukoricaszedéssel, ha fekete lovat hajtott álmában. Meszelés, tapasztás is azt jelentette. Ha a bagoly este a ház kéményére szállt és kuvikolt, az is kikiabált valakit. Ha a kutya vonyít éjszaka, vagy ha a faltövébe lukat kapar, az is temetést jelent. Ha meghal valaki a faluban, azt mindenki tudta és ma is tudja, Lélekharang mert azonnal a templom harangozójának jelentik be. ö rögtön elmegy a templomba, és meghúzza a csengőt. Ez a csengő egy kicsi harang, amely erre a célra készült. Lélekharangnak is nevezik. Ha egy verset csendít a harangozó, akkor kicsi a halott, ha két verset csendít, akkor felnőtt nő, ha pedig háromszor húzza a verseket, akkor férfi a halott. Ez a két-három vershúzás úgy történik, hogy 3—4 percig szól a csengő, utána megáll egy percre és újból folytatja, ha kell harmadszor is. Amikor megszólal a csengetés, igyekszünk kinézni az utcára és Részvét a jövő-menőktől érdeklődünk, hogy ki a halott. A részvét azonnal megtörténik az emberek között. Milyen volt az illető, kár érte, vagy 75