Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Ö maigát is árolja, Csak valaki megtartsa ! Van néki mindene, Fa szege, vas szege, Amire felakasszák Szőrtarisznyát, a sapkát. Kiabál, vegyenek, Ha engemet szeretnek! Tésztaszedő, köpülő, Szita, kávépörkölő, Házivászon, törülő, Ez nem nélkülözhető ! Vegyenek, vegyenek, Hogyha engem szeretnek! Háziasszonynak való Olló, salló, vasaló Az asszonynak jaj de jó! Ez énnálam kapható! Vegyenek, vegyenek, Hogyha engem szeretnek! Befejezem emlékeim leírását. Szép volt a gyermekkorom, vidám az ifjúságom. Ha körülményeim nehezebbek voltak, borúsnak láttam a világot, de mindig bíztam, elsősorban önmagamban. Azt írtam, amibe beleszülettem, amiben nevelkedtem. Ahogy láttam és hallottam, aszerint jegyeztem le szülőfalum szokásait, a nehéz hétköznapokat, a derűs ünnepeket. Azt szeretném, hogy az utánam jövő nemzedék ezáltal bepillantana a nehéz, de mégis derűs világunkba, amelyről oly őszintén vallottam. 350