Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Elmúlt a nyár, jön a tél, A kisasszony mivel él. Laput szakajt, azzal él, Jaj de keserűvel él. Elmúlt a tél, jön a nyár, A kisasszony mibe jár, Laput szakajt, abba jár, Jaj de kékbe, zöldbe jár. Farsang három napjába, Nem vittél el a táncba, Ha nem vittél a táncba, Nem öntesz meg húsvétra ! Ha nem vittél a táncba, Kif orrózlak húsvétra ! Kedden csak este 9 óráig tartott a bál. Ekkor megszólatnak a harangok, ami jelezte a 40 napi böjt kezdetét. Bejött a bálba a falu bírája, megütötte a mestergerendát a bírópálcájával, elvette a vonót a prímástól, elkiáltotta magát: „vége a farsangnak". Mindenki tudomást vett róla, néma csöndben hazavonultak. Az előző két napon utcán végig énekszóval mentek haza a bálból, még éjfél után is, de kedden a szomorú harangszó kísérte hazáig a fiatalságot. El is voltak már törődve, jöhetett a csöndes nagy bojt. Itt látjuk az igazságot, hogy „minden farsangnak van egy böjtje", de ahogy már kezdtem, minden böjt új tavaszt hoz és így forog az mindig, az örök körön. Édesapám mesélte, hogy az ő gyermekkorába az iskolásoknak is tartottak bált. De valamelyik háznál dudás játszott nekik, arra táncoltak. Hamvazószerda Hamvazószerdái maskurákról is hallottam, de ez nagyon rég, a gavalléria idejében volt. A legénybírók hamvazószerdán a „költségvetés" után egy kicsit iszogattak asztali csöndös formában, majd köréjük jöttek az eskütt tagok is: „Odamegy a légy, ahol a dög van". Majd a koma, sógor is megjelent. Délután végigmentek a falun. Csöndesen elkísérték a farsangot ki a faluból, mintha egy temetési menet lenne, elsiratná a rossz duhajkodást. Szereztek egy kolesz kocsit, maguk húzták egymást. Énekük is volt: 211. A mácsai kis uccába' Ballag egy zsidó, Bekiált a Kovács Juliékhoz, Mi van eladó, Csont, rongy, guba, Nincsen eladó, Kovács Juli régen eladó, Rajta van a Pesti Andris csókja, Jaj de nagyon jó. 348