Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

De nem maradt bent a sírba. Föltámadott harmadnapra. És negyvened nap múlva, Felment a mennybe újra. Onnan lészen eljövendő, Mindeneket ítélendő, Ember vigyázz éltedre, Vele legyél a mennybe. Egy másik lánycsoport ezt énekli: 195. Kis Jézusika Betlehembe' e világra született, Szűz Mária szénán, szalmán vetett neki fekhelyet. Egy kis angyal hogy meglátta, Jézuskát megsajnálta, Szépen kérte Szűz Máriát tegye őt selyem ágyba. Könnyezve szólt Szűz Mária, selyem ágyam nincs nekem, Azért fekszik szénán, szalmán szerelmes szép gyermekem. Ó, Jézuskám mily szegény vagy, pedig ég s föld a tied, Istállóban a barmok közt van legelső fekhelyed. De később óh, fejed alá kő sem kerül vánkosul, Jaj, ha erről gondolkodóim anyaszívem elszorul. Majd ha ezt a kis fejedet sérti töviskorona, Kisangyalka selyem ággyal kérlek akkor szállj oda. Fölveszi a Szűz Mária, karjaira fekteti, Selyem ágytól lágy bölcsőtől ott bizonnyal jobb neki. A keresztre leszögezve, keze, lába, ő maga, Mindhalálig szomorkodik nem lesz víg az angyala. Míg Jézuskát megszoptatja, angyalsereg leborul, Rózsaszínű felhőcskét tart lába alá zsámolyul. Ezt az éneket éjféli misén énekelték, míg a mise nem kezdődött el. 9—10 óráig jártak énekelve a faluban. Csak úgy zengett a falu, szállt az ének. Mikor a kántálást befejezték a fiatalok, felöltöztek ünneplőbe az éjféli misére. A lányok ruházata is bujka volt — mint az asszonyoké — régen, posztóanyagból. Bársony díszítéssel vagy színes posztóval pléhelték. Hajukba széles piros-dabas búkor, nyakukban nyakravaló kendő volt. Anyámék idejében csárdás kendő volt a divat. A csárdás kendő pirosolajos kelme volt. Szélesen nyomott gyári készítésű girland koszorúval, festett sárga, fehér, zöld, kék és fekete színnel készült. Szoknyájuk szivárvány piros posztó, vagy síkos piros posztó volt. Kötényük kékfestő. A lábukon kordovány csizma. 324