Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

óh, de seniki se' könyörül, telve minden hajlék, Hová legyen a szegény szűz, irgalmas Istenség, Míg egy rongyos istállóban a városon kívül, Szül ő isteni gyermeket kín, fájdalom nélkül. Nyugodj hát szűzkarjaimon, kínoknak gyermeke, Édes szenvedést okozó szűz anyád érdeme. Szívemnek drága szülöttje, sok fáradság után, Sem lelhettem méltóbb szállást Betlehem tájékán. Üdvözlégy kedves magzatom, szenvedő nagy Isten, Dicsértessél a jászojba, mindörökké áanen. Régi kántálok A most következő ének még a régi kántálásából való. Az édesanyám, nagymamájától tanulta és az is az ő nagyanyjától. 194. Betlehem kis falucskáján, Karácsonynak éjszakáján, Fiú Isten ember lett, Mint kisgyermek született. ötét hívták Jézuskának, Édesanyját Máriának, Ki őt pólába tette, A jászojba fektette. Az angyalok fönn az égbe', Mennyei nagy fényességbe', Szépen így énekeltek, Dicsőség az Istennek. 322