Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Délig nem volt szabad semmit enni. Délben az ebéd is külön szertartás szerint ment. Leül az egész család. Elvégzik az Urangyalát és megkezdik az ebédet. Az anya kijelenti: mindenki gondoljon a másikra és a korácsonyi morzsára. Az első kanál ételt az asztalra kellett tenni, mert ebből lett a karácsonyi morzsa. Először meg kellett enni egy gerezd fokhagymát, hogy egész évben meg ne csípjen a kígyó. Utána jött a bableves, majd a mákos tészta. Az eladó lányoknak ilyenkor figyelmeseknek kell lenni, mert a mások villájáról le kell kapni a mákos tésztát és azt is a kapuban kell megenni, hogy a lucadió bizonyítékát (jóslatát) megbiztosítsák. Folyik az ebéd tovább; kalács, dió, alma. Ezekből az első falatokat szétosztják egymás közt, hogy ne feledkezzenek meg egész évben egymásról. Ebéd után az asztalon öszszeszedik a karácsonyi morzsát. Az asztal sarkára helyezik és ráteszik a legszebb piros almát, hogy az ünnepek alatt a karácsonyi morzsás almáról itassanak. A morzsákat pedig orvosságnak teszik el. Ha valaki vérfolyást kap, ezzel megfüstölik és jobban lesz tőle. Ebéd után kezdődik a kántálás. A gyerekek jönnek kántálni. Ök már ilyen korán elkezdik, mert később a sötétben nem mernek járkálni. Az első pár megáll az ablaknál s bekiált: „Kell-e magoknak angyali vigasság?" Ha kiszólnak, hogy „kell", — akkor éneklik: Hej, víg juhászok, csordások ... Végeznek a gyermek kántálok. A háziasszony hogy megfizessen, kihoz egy pár szem diót és Isten nevében elbocsátja őket. Szálláskeresés Kántálták a felnőttek régebben „a szent család szállást keres"-t is. Vankó Jánosné Pesti Erzsébet nekünk, lányoknak mesélte a harmincas években (lehetett akkor 76 éves) : Kislánykorába ő is járt köszönteni. Mint gyermek, a felnőttek között játszott. A szent család József és Mária, aki várandós volt. Két lány, két legény, egy fiúcska és egy kislány is velük járt. Ez a hat személy volt az ellenség, akik előrementek mindazokhoz a házakhoz, ahol játszottak és befogadták őket. ök voltak az üldözők. Letelepedtek az asztal mellé, de előbb szóltak a gazdának. Bé bocsátsz-e háznak ura, Messze útról jöttünk oda. A császár udvarába, A népszámlálására. Van pénzünk és ajándékunk, Gyermekünkkel igen fázunk, Testünk alatt lábunk reszket. Tovább innen nem mehetnek. Gazda : Gyertek, gyertek, ha fizettek. Még ha szépen énekeltek. Karácsonyi ebéd Kántálás 314