Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

É. é. é. mi kellene emellé. Egy kulacs bor emellé. Ki torkunkat megkenné. Ó. ó. ó három esztendős tokjó. Három esztendős tokjó. Pásztoroknak sülve jó. Ezalatt az ének alatt táncolnak is a pásztorok, majd az öreg odaroskad a Jézuska elé és könyörög, elkönyörgi a gyertyát is. Ó édes Jézuskám, de szép vagy, De öreganyád százszor szebb volt, Ha megajándékoznál egypár garassal, Vennék neked egy pár piros csizmát. Angyal (rászól): Nem öreg, nem, vess keresztet ! Öreg : Angyal : Öreg : Magamra vegyem a tyúkketrecet? Nem öreg, nem, vess keresztet! Ja, vagy úgy ! Tyúkhús, lúdhús, meleg cipó, Egy icce bor, ide csússz! (a gyomrára mutat). Ezzel befejeződött a betlehemes-játék. A házigazda, amit ránk szánt, ideadta. Megköszönve távoztunk egy másik házba. Amit kerestünk, azt széjjel is osztottuk a végén. Ahol több pénzt kaptunk, ott elénekeltük búcsúzóul még ezt is: 185. Óh, mely boldog és szerencsés óra, Melybe született a kis Jézuska, Betleheminek várossába, Rongyos istállóba, Gyönge testét takargatja őszentséges anyja. Elindulok, vagyon bátorságom, Remélem, hogy kis Jézust meglátom, Gyere pajtás te is vélünk, legyél útitársunk, Vélünk lesz a jó furulyás a régi bojtárunk. Bárcsak régen felébredtem volna, De ládd pajtás, most állottam talpra, Máris zendült a fülembe angyalnak mondása, Hol született kis Jézuska, rongyos istállóba. Nem adhatok elegendő haját, Hogy megláthattam a kis Jézuskát, Embereknek váltságáért jött ő ez világra, Hogy megnyissa mindnyájunknak az egek ajtaját. 303