Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

ben vonuljanak végig a falun énekszóval, a vőfény vezetésével. Vót olyan karakán vőfény, hogy a cigányzenét is vitte a jobb hangulat kedvéért. 138. Végig mentem a mácsai fő utcán, Betekintettem a babáim ablakán, Éppen akikor vetette meg az ágyát, Háromágú rozmaringgal söpörte a szobáját. Ha felmegyék a mácsai nagy hegyre, Legurítom a karikagyűrűmet a völgybe, Aki azt a karikagyűrűt felveszi, Ahhoz fogok feleségül elmenni. Sok szép nótát énekeltek, amíg odaértek; attól függött, milyen távol lakott a menyasszony. Odaértek, bebocsátást kértek : Nyisd ki kis lány kapudat, Üzenettel jöttünk, A vőlegény részére inget követelünk, Nincsen neki ruhája, elveszett a gatyája, Mivel menjen teveled az Isten házába? De messziről jöttünk mink, Izzad rajtunk gatya, ing, Vőlegénynek nincs szegénynek, Adjanak, ha jószívüek! Bokrétát is kérünk mellé, Ez vidámítja a kedvét, Ijjújújújújújújú... ! A nyoszolyólányok kedvesen fogadták őket. Terített asztallal várták. Míg lakomáztak, addig összeszedték a kalapjaikat és aranyporos rozmaringgal díszítették ki. Ezért kaptak borravalót tőlük, vagy zsebpénzt. Feldíszítve vitték a vőlegény ingét tányérba téve. Bokréta a tetején, piros-dabas szalaggal átkötve, amely méter hosszan két ággal lógott le a tányérról. Hazaértek vidáman, átadták a szerzeményt. Hosszú utat megjártunk, Arany bárányt találtunk, Kedves volt, mint a rózsa, Ezt küldte ajándékba, Ijújújújújújú ... ! Délelőtt általában minden vendég befutott, mert délelőtt tartották az esküvőt. A községházhoz mentek előbb, aztán a templomba. Mielőtt elmentek felöltöztették a menyasszonyt, elbúcsúztatták a lányságától és lelkileg felkészítette a vőfény. Emlékeztette a szülei szeretetére, független lányságára és még arra is felhívta a figyelmét, ami előtt állt. Ügy is tartották abban az időben, hogy az az igazi meny220