Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Násznagy: Mindezeket haliám, tanú vagyok rája, Ebből aztán ne essék senkinek sem kára, Boldogságtok égig érjen, ne legyen határa, Ti legyetek e világnak legboldogabb párja. Menyasszony: Átadtam a jegykendőt, Találtam érte szeretőt, Elhagyom érte anyámat, El a jó édesapámat. A házigazda lelkesen, boldogan kiáltja: — „Mindenki a poharát ürítse e párra. Kívánjunk sok-sok boldogságot, esztendőre ringóbölcsőt, jó atyafiságot!" Erre hangos megjegyzésekkel kiáltozik az ablaknál álló nézősereg. Odacipelték régen a tilót, amivel a kendert tilolták, azt pattogtatták. A guzsalyat is a földhöz csapdosták és így szövegeltek: A mi lányunk jó szövő, jó fonó, Csak a segge truttyogó! A mi lányunk úgy tud fonni, Hogy az ura nem megy inni ! A ház főggyét kimázojja, Hogy az ura megbámujja! Pendőt, gatyát jó' tud mosni, Legényre is kacsintani! Addig kiabáltak, míg őket is jól meg nem vendégelték. Utána lecsendesült a tilópattogás, guzsalycsattogás, haza is ballagtak. Ez még az édesanyám lánykorában volt. De jó hangulatban még most is énekeljük.