Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

kétszer is. Július 20-ra be kell minden munkát fejezni, mert kezdődik a kánikula és akkor nem szabad dolgozni a szőlőben, osak augusztus 10-e után. A régiek úgy tartották, hogy ha augusztus 6-ig nincs baj, utána nem árt semmi a szőlőnek, mert 6-án van az Űr színe változása. Utána már nincs veszély. Vince napján, január 22-én ha csepeg az észtre, tele lesz a pince. Ha nem, akkor üres lesz a pince. Édesapám mindig rézgáliccal és oltott mésszel permetezett. Amikor nem volt permetező, seprűvel permeteztek, illetve fröcsköltek. A kimért 1 kg darabos rézgálicot zsákra öntötte, összekötötte, 50 1 vízbe áztatta. Egy félvödör oltott meszet kevert hozzá. Ez volt az első permetlé. A másodiknál már erősebbet készített. Ahogy nőtt a vessző és fejlődött a szőlő, úgy emelte a permetlé százalékarányos keverését. Virágzáskor nem permetezett, hogy le ne hulljon a virága. A falunkban két-három hétig szüreteltek. Borospince nem volt a szőlőhegyen, hazahordták a szőlőt. Akinek sok szőlője volt és nem volt annyi szedőkádja, ott megtaposta a szőlőjét, hogy többet tudjon este hazahozni. Leszűrte a mustot és a cefrét kisebb edénybe betaposta. Szüret alatt kiabáltak, — vivát! vivát! — egymásnak a hegyről le a völgybe. Sok boruk volt a nagygazdáknak. A zsidóhegyi agyagbánya alatt volt a pincéjük. Édesapám ezt is .másképpen rendezte, mint mások. Volt neki három helyen is szőlője. A Szőlőhe- Apám szürete gyen — olyan kiveszőben levő 400 D-öl, a Hanvasteleki dűlőben 500 D-öl. De vásárolt még Erdőkertesen, tőlünk 10 km-re, homokos talajon burgundi borszőlőt. Igen sok bora volt, 30—40 hektó is. Több szüretelőt hívott össze. 10—12 ember szedte a szőlőt. Bárányt vágott a szőlőben, trajfuzon, bográcsban főzte meg a gulyást és a birkapörköltet. Ünnepi hangulattal szüreteltek, énekeltek. Még viccelődtek is. Ilyen vidáim hangulatban folyt a munka. Ha nagy termése volt, kint darálta meg a szőlőt és a mustot hozta haza. Ez úgy 1928— 30—32 körül történt. Estére megteltek a hordók. A többit hazavitték, és otthon darálták le. Fűzfából volt fonva a mustszűrőkosár, amelyben leszűrték a mustot. Kádba darálták és onnan szűrték. Szűrés után a cefrét fasutuba rakták, illetve présbe, és úgy sutulták ki a bort. Emlékszem, amikor nagy volt a termés, édesapám még ki is öntötte a mustot, mert nem volt annyi edénye, nem tudta tárolni, sem értékesíteni. Az adó igen nagy volt utána. Nyolc fillérért is adták az újbor literjét. Kik voltak azok, akik megvették? A szegények mert azoknak kevés pénzük volt. De ők sem vettek sokat. A gazdáknak meg volt saját boruk. Így aztán nem volt cikk a sok bor. Az igazság, hogy borért is mentek dolgozni a szegényebb emberek. És aki így dolgozott, az tényleg szegény volt. Mert a munkából kellett megélnie, ebből kellett ruházkodnia. Sajnos mindenképpen nehéz volt, ez az igazság. Szüretelés közben énekeltek is: Szüreti énekek 125. Megérett a fehér szőlő, le lehet már szedni, De szeretnék barna legény szeretője lenni. Majd eljön még az az idő babám, te leszel a párom, Hogy én téged öleljelek babám alig alig várom. 209