Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)
Amikor a végéhez érnek ezzel az ismétléssel, egyik kislány kilép közülük, fejéhez kap és úgy kiált: — „Jaj. a libáink a tilosban!" Nagy sikoltva kirohannak a színről. Én mikor gyermek voltam, sokszor játszottam gyermeklakodalmast. Az is igaz, hogy sokat is láttam, hogy tőlem nagyobb gyerekek hogy játszották. Igen kedves gyermekjáték volt, s beilleszkedett a község életébe. A felnőttek olyan természetesnek vették, mint bármit, ami az élethez tartozott. Húsvét után játszottuk, pünkösdig, minden vasárnap délután. Az év más szakaszában ezt nem szoktuk játszani. Hétköznapi játékok mellett szerveztük meg a vasárnapi lakodalmas programot. Mindenki megkapta a maga szereposztását. 12—15 gyermek igencsak kellett hozzá. Az első a terítési anyag megoldása. Mindenki hozzon egy jó darab kenyeret. Ezt az idősebb gyermekek rendezték. Felszeletelték különböző formákra, ez a változatos ételt jelentette, és a különböző minőséget. Ezt fogyaszttottuk a lakodalom alatt. Menyasszony nem akart lenni senki, mert odahaza meg volt tiltva. Egypárszor voltam figurai menyasszony én is, kislányka koromban. Azért, mert a nagyobbak így közéjük fogadtak, sőt tiszteletben is tartottak. Feldíszítettek koszorúval, szalagokkal, ami külön jó érzés volt. Amikor már én szerveztem a lakodalmast, akkor igen szerettem én is a kisebbet rávenni, és öltöztetni. Beosztása mindenkinek a nagy lakodalom mintájára történt. Választottunk magunk közül házigazdát, násznagyot, gazdasszonyt, vőfényt, nyoszolyólányokat, akik az arany almát vitték a menyasszony után. Az arany alma az igazi lakodalomban egy szép szál rozmaring volt piros almába szúrva és aranypor volt rárakva a levelére. Ez az aranypor kis levélpapírkák közé volt helyezve. Ezt az üzletben a menyasszony megvásárolta és a nyoszolyólányok elkészítették a lakodalom előtt való nap. Kis kockákra vágták őket, a rozmaringlevelet megkenték tojásfehérjével és papír segítségével rátették a rozmaring levelére, az aranypor kockára vágott levélkéit. Az ablakba helyezték. Az esküvőre menve kétoldalt álltak, illetve haladtak a menyasszony mellett a nyoszolyólányok és az aranyalmát tartották a kezükben, amit az oltárra helyeztek és ott hagytak a templomban. Mi ehelyett sövényből törtünk szép hosszú licium gallyat, krumpliba szúrtuk és ezzel kísértük a menyasszonyt a menetben. Szérűskertben, fészerben vagy a pely vasban rendeztük meg a lakodalmat. Utcán volt a felvonulás az esküvőre. Az szintén olyan helyen volt, ami csöndes, elzárt, nem forgalmas. Ott nyugodtan lehetett templomosat szertartással játszani. Az igazság az volt, hogy nem szerettük, ha a felnőttek körülvettek és néztek. Jobban kibontakozott a gyermeki tevékenység, ha önállóak voltunk. így teltek a napok a falusi gyermekek felett. Mindenben utánozták a felnőtteket, megfigyelték erősen az ő cselekedeteiket. Tavaszszal és nyáron csöndes volt a falu nappal, mert az emberek reggel szétmentek a határba. A gyerekek libákhoz, vagy ki merre, csak az olyan koncsorgó — két falu farkának hívták az ilyet —, az tiblábozott az utcán. Estefelé már benépesedett az utca a sok gyermektől. Később pedig a felnőtt fiataloktól is. 175
