Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Megöleli a menyasszony az anyját és indul a menet az esküvőre. De előtte a vőlegény bemutatkozik a násznépnek, a hagyományos versével, azért, hogy őt nem kellett kényszeríteni a vőlegénységre és önként vállalta. A vőlegény verse így hangzott, melyet én írtam : Hogy én eztet elvállaltam, megmondom az okát, nagyapám is a libáknál szerezte a párját. Mindig a jó nagymama volt az ő menyasszonya, akárhányszor felhangzott a gyermeklagzi zaja. így került az én nagyapám a nagy kelepcébe, Hogy gyermekkorába lépett egy felnőtt cipőbe. Ha feltörte is a lábát, menni kellett benne, addig, amíg oda nem ért az oltár elibe. Ott azután, jó nagyapám mindenre bizonyított ám, olyan hűséget esküdött, hogy még mindig alatta nyög. Biztatom én,— jó nagyapám, ne búsuljon, majd csak lejár. Itt vagyok én, az unokája, ennek a kicsi lagzinak legyek én az áldozata. Együtt kiáltják: Réztepsiben sül a rántás, A vőlegény jaj de csámpás, ijjújújújújú ... ! Páros tánc következett csárdással (ének közben) : 97. Galgamácsán sétál a bíró lánya, Sárga delin kendő van a nyakába, Látod-e babám, milyen a delin kendő, Hazamegyek, te leszel a szeretőm. Galgamácsán kidobolta a bíró, Rózsafával tüzel a szolgabíró, Én is fogok rózsafával tüzelni, Fog még engem, ki elhagyott szeretni. Együtt kiáltják: Arany alma gurulóba, Most vagyunk az indulóba ! Verset mond a vőlegény az esküvőre indulás előtt. (Ezt is én írtam): Nagy nap van minálunk, dicső lakodalom, nagyapám ilyenkor berúgott ám nagyon. Őszült fején félrevágta a pörge kalapot, Fehér gatyajában jó meghúzta a madzagot. Sarkantyúját büszkén, nótára pöngette, amikor a nagymamát a táncba pörgette. Elfeledé minden búját, bánatát, amikor a cigány elhúzta a nótáját. E hagyományos, jókedvre serkenté szívünket, me rontsa soha bú a mi jó kedvünket! 172