Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Egyszer volt egy ember, Szakálla volt kender, Felmászott a fára, Leesett a sárba, Két kutya húzta, A harmadik nyúzta, Szomszéd ember nevette, Sári néni könnyezte, Sári néni siratta, össze-vissza pofozta. . Hehehe, tetyü van a fejedbe! Seherke, serkéből lett kikelve. Bolhaha ugrott be a nyakadba, Édesanyád keresi, Két körmével megöli, Fölfogtátok a vérit, Kitömtétek a borit, Csizmadia sámfázza Menyasszonyi csizmádra ! Egy, kettő, három, négy Kopasz barát hová mégy? Elmegyek Vácra, Vasat viszek zsákba, Vasat adok kovácsnak, Kovács nekem patkót ád, Patkót adok lovamnak, Lovam nekem trágyát ád, Trágyát adok földemnek, Földem nekem búzát ád, Búzát adok molnárnak, Molnár nekem lisztet ád, Lisztet adok péknek, Pék nekem cipót ád, Cipót adok koldusnak, Koldus nekem botot ád, Ügy megverem a kutyát, Végig fossa az inát. Játszottunk békázni is. Én is sokat játszottam. Ezzel a mondókával Békázás olvastunk egymásra: Béka, béka. Brekekeke, Megfogna, Ha lehetne. 167