Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Azér', hogy én ijjen sápadt vagyok, Ne hidd babám, hogy beteges vagyok ! Megsárgított engem a szerelem, Nálad nélkül mit ér az életem? A libanevelés volt gyermeki életünk központja. így alakult ki későbbi világunk. Játék közben nevelődtünk munkára és az életre. 4. TAVASZI GYERMEKJÁTÉKOK Apám legkedvesebb gyermekjátéka a csigázás volt. A csiga egy Csigázás farönköcskékből volt ék alakúra faragva. Jancsiszög volt a hegyébe téve, amin forgott. Vájat volt a vastag végére vésve, amelybe az ostor madzagját csavarták. Így, megrántva a földön pendítette meg és ostorával hajtotta tovább a csigát. Csügézni is szeretett. Én is. Volt egy csüge fából faragva. 15—20 Csügézés centis. Felső vége hegyes, az alsón állt, ezt kellett bottal elütni. Minden gyereknek volt egy jó ütőbotja. A játék kezdése: összeszedik a botokat, egyik gyerek karjára helyezik, a csügét a tetejére teszik. A botokat a csügével együtt fején átveti a fiú, akinek a botjához legközelebb esik a csüge, az a csősz, néki verik el a csügét. Amikor elütték, akkor lehet leszaladni az alsó várba, és a csügebotot megszerezni. Ügyeskedni kell, vissza felszaladni, újból ütni. Aki jól el tudja ütni messzire a csügét, amellett lehet szaladni le és fel! Szegény csősz nem győzi állítani. Akkor szabadul meg a csőszségtől, ha áll a csüge, és váron kívül megszúr valakit. Akit megszúr, az lesz a csősz helyette. Ha jó a csapat, egész idő alatt ő a csősz. Plincezni is igen szerettek a falusi gyerekek. Faragtak plincet, Plinc aminek kb. 10 centis pockos fának (hasas, kerekded) kellett lenni. Két vége hegyes, a közepénél domború, hogy ugrani tudjon a földről, ha a végére ütnek. Többen játszhatták. Kézzel nem szabad hozzáérni, hogy elősegítsük a játék sikerét. Egy kört készítünk, ahonnét ütjük a plincet. Kezdéskor, a körben állva egyik kezünkkel felemelve tartjuk a plincet, úgy, hogy a verővel el tudjuk ütni messzire. Utánamegyünk és a földön ráütünk a végére, hogy felugorjon és ekkor tovább üthessük. Az a nyertes, aki a körtől legmesszebb üti. Lépéssel mérjük a távolságot, aki többet lép, az a nyertes. Ha zavargócskát játszottunk, ott is volt ütő, azt kiolvastuk és Zavargocska akire kijött, az volt a kergető. A kezdő játékost mindig kiolvastuk (sorsoltuk). Leírok néhány kiolvasóverset. Egedem, begedem, bú, Hegyes kalapú, Madársóska, Jaj de édes, jaj de savanyú ! 165