Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

A libamezői játékok közül elsősorban az énekek voltak a hangulatkeltők : 84. Kihajtom a libám a rétre, Magam is leülök melléje, Nagyokat kiáltok, nem arra libucs, Ne menj a máséra, mert tilos ! Nagyokat ütök a liba fejére, Libuskám ne menj a vetésre ! Fiúk dalai, ha az ökröknél voltak, ugyanerre a dallamra: Kihajtom az ökröm a rétre, Magam is kimegyek melléje, Nagyokat kiáltok, nem arra Virág, Nem arra vagyon a jó világ! Hajíszra te Viola, cselőre Bimbó, El ne hajtson tőlem a bíró ! Szüleink igen ránkparancsoltak, hogy nagyon vigyázzunK a libákra. Játszani se olyat játsszunk, hogy szaladunk, ugrálunk, mert összetapostuk volna a libákat. Hoztak nekünk le pokrócot, akkor, amikor segítettek lehozni kosárban a libákat a rétre. Sokféle kellék kellett: játék, libaitató, vödör, amivel hordtuk a kispatakból a vizet nekik. Legjobban a kacsózást ajánlották játszani. Kacsózás Kacsózni négyesével is lehetett, de kettőnek jobb volt. Szedtünk kavicsokat a vasútoldalban. Akkor sóderral volt megtöltve a vasútoldal, a slipperfák köze. Ott lehetett egyforma kacsot választani. Voltak márványgolyók is és agyagból égetettek is. Ezt az üzletben lehetett vásárolni vagy a rongyosoktól rongyért, csontért, vasért. Szép színesre volt festegetve, kacsógolyó volt a neve. Márványgolyó is volt, kék és piros színben, nagyon szép kivitelezésben. Ilyenfajta csak azoknak volt, akinek a szülője többet áldozott a gyermekére. Nekem volt, nem mondhatom, édesapám megszerezte. De ellopták tőlem a többi gyerekek és jobbnak láttam én is a kavicskacsót használni. Ügy kezdődött a játék, hogy először csikót vetettünk. A csikóvetés úgy történt, hogy az öt db kacsot tenyérből felvetettük, gyors fordítással a tenyeret lefelé fordítva a középső ujjat a mutatóval és a neveletlen ujjal leszorítva lukat teremtettünk az ujjak között és a kézfejen. Akinek több kacsó maradt a kezefején, az kezdte a játékot. Ez minden játék befejezésével megismétlődött és ezzel az ügyességgel dőlt el a nyertesség. Akinek lesett a kacsója, annak abba kellett hagyni a játékot, s folytatta a játéktársa. Számolták a csikódobásnál fennmaradt kacsot. „Hány huszár ült a nyeregben?" Volt akinek mind az öt mindig meglapult. Ez győzött. A játék menete: 1. Földről kapó: kidobjuk az öt kacsot a pokrócra és egyenként szedjük össze. Egyet felvetünk, addig míg leesik, felkapjuk a földről a másikat és tartott marokkal lessük, hogy belepottyanjon a felvett kacsó a másik mellé. Ez az első játék, ami négyszer megismétlődik. Van amikor le 156