Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)

Anya: 63. Nem is nyalka, nem is csalfa, Ha van néki anyja, tartsa, Mari lányom nem adom, Ház ékének megtartom, Rózsavízzel locsolom, Esküvő napjáig! Legények gúnyosan hátat fordítva, énekelve elmennek. 641. Gyerünk fiúk, menjünk az alvégre, Bíró Julcsát kéressük meg szépen, Ideadják, el is várják, Hogy vigyük a koszorúját, Kössön érte gyöngy bokrétát, Mari anyja lássa meg, Mari lányát tartsa meg, Százéves koráig! Mari sírva, veszekedve énekli: 64/2. Jaj, jaj, jaj, jaj, mi lesz vélem anyám, Ki vesz el, ha itthagyott a rózsám? Megvénülök, megőszülök, A kutyák sem ugatnak rám, Minden kislány asszon' lesz már, Magának köszönhetem, Hogy a párom elvesztem, Átkozom a sírig! Együtt: 64

/

3. Átkozott is az az édesanya, Aki lánya boldogságát rontja, Mért neveli, ha sírba teszi, Boldogságát tönkre tette, Lányát férjhez nem engedte, Kérőjét elkergette, Mert ő azt szegénylette, Gazdag kéne néki ! Mari kéri: 64/4. Menjen anyám, hívja be a rózsám, Meglássa, hogy szép asszony leszek ám, Elcipelik, elszeretik. Anyja: Jaj hát akkor mit csináljak, Szaladjak-e vagy kiáltsak? Gyere be hát, gyere be, Vagy te lányom vezesd be, Ültesd a lócára!