Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás (Studia Comitatensia 12. Szentendre, 1983)
tói. Meg kellett fogadni neki, hogy kilenc napon keresztül el fog menni a főztjéből enni, és kilenc nap ő fogja a kondás elé kihajtani a sertéseit. A lányait továbbra is kellett táncoltatni a bálokon. Azt is mesélte, hogy volt ennek a boszorkánynak vagy 15 csúnya fekete macskája. Amikor ott fogyasztotta a kotyvasztását, úgy morogtak és prüszköltek, mint a hörcsögök. Nagyapát oda szekérrel vitték, haza saját lábán jött. Kilenc nap után teljesen begyógyult a lába, de azon hús nem maradt, csak bőr. Olyan vékony lába volt mint a léc. Ráncos gatyában nem is járhatott, nagy bánatára. Mert kilátszott volna, hogy nem azonos a másikkal. Édesanyám őszinte részvéttel mesélte ezt a, történetet. — A ravatalon 82. évében feküdt, de ott is vékonyabb volt az a lába. Faluégés A nagyapa nagyon gyűlölte a boszorkákat. Az ő idejében nagyon sokan foglalkoztak ezzel. A egész község megsinylette ezt a furcsa mesterséget. 1838-ban leégett az egész falu, csak hét ház maradt meg. Azt az utcát még ma is Hétházsornak hívják. Az idősebbek úgy mesélték, hogy gondatlanságból történt a tűzeset. Egy kuruzsló asszony füstölte a tehenét az istállóban, gyógyítás céljából, vagy razsbálkodott vele, hogy több tejet adjon — nem tudom. Nem vigyázott, leesett a parázs a szemétlapátról. Mit sem sejtve, mert füst érthetően úgy is volt az istállóban, hisz füstölte a tehenét, bement, lefeküdt, arra ébredt fel, hogy égett a háza. Vesztükre, nagy szél is keletkezett, így elpusztult az egész falu. Kutak csak elvétve voltak, egy utcának esetleg kettő. Az egész falunak lehetett nyolc kútja, vagy tíz. Az alvégben egy házat kikerült a pusztító tragédia: átlépte a tűz, a szomszéd ház égett le, és úgy folyt tovább. Erre azt a legendát fűzték hozzá, hogy a háziasszony háromszor körbefutotta mezítelen az első kenyérrel a házat. Az első kenyér az, amit először tesznek a kemencébe. Azt meg is jegyezték mindig. Emlékszem, drága édesanyám, de általában mindenki odahaza sütötte kenyerét, és az első kenyérbe belenyomta a két ujját. A hüvelyket és a mutatót. Ezáltal két gödröcske sült a kenyéré. Ezt fogyasztották el utoljára minden alkalommal. Még hét házacska megmaradt a templom alatti utcában, amit a domboldal megmentett. Lidérc Zatykó szomszéd elmesélte, hogy lehetett szerezni olyan tudományt, amivel az ördöggel cimborálhatott. Náluk szokott meghálni egy ócskarongyos, az véletlenül mégvett valahol a rongyaival egy lidércet. „Éjjel, amikor aludt náluk az istállóban, egyszer nagy zaj támadt, jött az ablakhoz, kiabálni: — »-Jöjjenek ki, segítsenek rajtam, egy kiscsirke van a rongyaim között és beszél hozzám.« Meggyújtottuk a gyertyás lámpát, kimentünk az istállóba. Hát tényleg a batyuba ott kuporgott egy fehér csibe és mondogatta: — «Én a tied, te az enyém. Én a tied, te az enyém. Én a tied, te az enyém.« — Sírt szegény szerencsétlen ember: »Mit tegyek, hová legyek, ettől én már nem szabadulok.« Mivel Zatykó apó nagyon öreg volt és ismerte a lidérc létezését, megvigasztalta, megmondta, hogy mit tegyen a szerzett élettárssal. Használja ki, mert ez meg fogja szerezni, amit tőle kér. Ügyis elég szegény ember, kevés ócska rongyot vásárol, abból él. Ezzel hordassa tele otthonát, minden jókkal, azután adjon túl rajta. Zatykó apó azt is tudta, hogy születik a lidérc : Három tyúktojást kell 112
