Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

Tar, Tóth, Varga, Vörös, Vincze és Zsengellér. Cegléd tényleges népességszámának XVIII. századi megállapításához, szintén a török fejadó defterek hane adófizetőinek számát, valamint a magyar dikális adóösszeírások portáinak számait kell figyelembe vennünk. A portaszám, mint adóegység ebben az időben az adóképesség (facultas) felmérését jelentette. Az 1647. évi dikális összeíráshoz kiadott központi utasítás szerint akkor egy egész portaszámot négyszer hat ökör vagy nyolcszor két ökör, valamint 16 zsellér jelentette.

88 9. táblázat: A HAROM HASZ-VÁROS TÖRÖK ÉS MAGYAR ADÓEGYSÉGEINEK MEGOSZLÁSA 1627—1689 KÖZÖTT Évek: 1627/28 1633/34 1647 1654 1668 1683 1689 adóegységek: hane hane porta telek porta porta porta Cegléd: 39 40 10 71 6 4 2 Nagykőrös : Kecskemét: 100 50 100 22 40 22 25 12 19 5 8 • A török és magyar adóegységek számán kívül a 9. táblázatban még az 1654. évi idézőlevélben felsorolt ceglédi háztelkes gazdákat is figyelembe vettük. A népességszám kikövetkeztetésében történeti statisztikai módszerek segítségével járunk el. Cegléd népességének számát az 1627—1689 közötti 62 év időszakában legkevesebb 427 és legtöbb 600 főre becsülhetjük. Ha itt az 1590. évi 189 hane adófizető összesen 1430 fős lélekszámához viszonyítjuk a 9. táblázat adatait, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy az 1596 utáni menekültek mintegy fele nem tért vissza többé. Ezek főleg a szegények közül kerülhettek ki. A szegényebbek helyére máshonnan költöztek be újak. így tudjuk, hogy 1626-ban a váci református iskola tanáram és diákjain kívül a lakosság egy része is Ceglédre települt. Nagykőrös tanácsülési jegyzőkönyveinek feljegyzései szerint a váciaknak még 1634-ben egyházi segélyt nyújtottak. Hasonló eset 1666-ban fordult elő, amikor a Nyársapáti falu teljes népessége Ceglédre települ át.

89 A beköltözéseket valószínűleg az a körülmény tette lehetővé, hogy még az i660-as években is Cegléden sok lakatlan lakótelek volt. Azonban a Ceglédről való kitelepedés is folyt. Először az 1649. évi csemői tanúvallomások között olvashatunk erről, majd a török uralom végére, 1684ben egész Cegléd Nagykőrösre kényszerült átvándorolni. Erről a következőkben felvázolt körülmények önmagukért beszélnek. A Nyársapátival kapcsolatban 1676-ban említett, „sok ragadozó", Cegléd életében is talán a legveszélyesebb körülményeket jelentette. A prédáló magyar végvári katonák ellen 1673/74-ben a ceglédiek levélben adták be a vármegyéhez pontos számadásukat egy-egy embernyi tételig lebontva a bitangba fizetett pénzösszegeket és „ajándékokat". A vármegye összesítése szerint káruk akkor 1778 Ft-ra rúgott. Ez az állapot a vármegye hanyagságának következménye lett. Az 1674-ben tartott vizsgálaton derült ki, hogy a korábban a maguk védelmére törvényesen szervezett parasztvármegyék ekkor letették a fegyvert, mivel a fegyverforgatásban jártasabb katonákat nem tudták megfékezni. Pest vármegye hódoltság alatti területén 1666 körül a pesti és a solti parasztkapitányság szervezetébe több hadnagyság tartozott. Cegléd szintén egy hadnagy-