Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)
kölcsönt felvenni, majd a nemzetőrök ruházatára az anyagot részben hitelben megvásárolni. 32 1848 őszén e problémát csak növelte, hogy a felsőbb hadvezetés újabb és újabb nemzetőröket kért Ceglédtől. Október elején újra sürgető levél ügyében tárgyalt a tanácsülés, de a kért lovas nemzetőrök közül akkor már többen mint gyalogosok vonultak táborba. Azok közül pedig, akik még otthon maradtak, többen betegek voltak, másoknak lova nem volt, illetve a városban szükséges szolgálatra a lovas hadnagyok mellé három nemzetőrre igényt tartott a község is. 33 Ezek az indokok és kifogások a már ekkor országosan is tapasztalt növekvő elkedvenetlenedés jelei mellett arra is utaltak: a nemzetőrségre, mint intézményre mind kevéssé lehet számítani a honvédelem megszervezésében és a tényleges harcokban. A CEGLÉDI HONVÉDSÉG TOBORZÁSA Már 1848 májusának első felében felmerült az igény, hogy a vagyoni cenzushoz szabott és annak alapján kiállított nemzetőrségen túl szükség van „állandó rendes (mobilis) nemzetőrségre" is. Ennek létrehozását önkéntességi alapon, toborzás útján, vagyoni megkötésekre való tekintet nélkül tervezték. A toborzással vidéken is a felállítandó hadfelfogadási bizottságoknak kellett foglalkozni, amelyek az adminisztráción túl az elszállásolást, a fejenként húszforintnyi foglalópénz kifizetését, illetve az önként jelentkezőknek a legszükségesebb felszereléssel történő ellátását is intézték. Mind az országgyűlés, mind a minisztériumi felhívások egyre inkább sürgették a toborzást. Ennek oka egyrészt a tavasz végén bekövetkezett kedvezőtlen irányú politikai változások, másrészt az a nem titkolt terv volt, hogy ez a hadsereg az állandó haderő hiányát is pótolná. Feladatunk helytörténeti jellegű, és a lehetőségek szűkre szabottak. Ezért sem, főleg pedig azért, inert 1848—1849 történetének e fejezetét országos vonatkozásban igen alapos munkák már feldolgozták, nem kívánunk e témával részletesen foglalkozni. 34 Csak röviden szólunk arról, hogy a cenzusos nemzetőri törvényt „meghaladta" ennek a „nemzetőri" haderőnek a megszervezése, s mivel jellegében az állandó katonai alakulatokhoz állt közel, csírája volt egy önálló magyar katonai erőnek, amelyet egy ekkor elterjedő szóval honvédnek neveztek. Természetesen nem állítjuk azt, hogy a társadalom minden rétege ismerte és helyesen használta, illetve érezte a politikai-társadalmi-hadászati különbségeket magukban rejtő „nemzetőr", „önkéntes nemzetőr", „önkéntes" (mobil) vagy „rendes nemzetőr" terminusokat, amelyek egy ideig részben a későbbi értelemben alkalmazott „honvédség", „honvéd sereg" tartalmát fedték. (Ezt a bizonytalanságot Cegléd esetében is tapasztalhattuk. 35 ) Köztudott, hogy Batthyány kormánya kezdetektől fogva sürgette azt is, hogy a külföldön állomásozó magyar katonaság — épp a belső haderő növelése érdekében — térjen haza. E többször megismételt felhívásnak csekély számszerű eredménye volt, politikai jelentősége azonban annál nagyobb súllyal esett latba. A ceglédi néphagyomány morzsákban ugyan, de őrizte ennek a felhívásnak az emlékét és számos helyi és a környékről származó, a szabadságharc hí196
