Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)
séget arra, hogy a nem is csekély nagyságú földet (az országban itt legnagyobb, 90 hold egy jobbágytelek) tulajdonként fölhasználva polgári szintre emelkedjenek gazdasági és politikai tekintetben is. Egyúttal azonban a földtulajdon meg is osztotta az addig egységes városi társadalmat: földtulajdonosokra (nagygazdák, kisbirtokosok) és zsellérekre. Míg a közösségi földtulajdon használatából a földnélküliek is részesülhettek, a föld magántulajdonná válásával megszűnt számukra ez a kedvezmény. Azonban az egyes paraszti rétegeket összekötötte még a közös életmód, a parasztszolidaritás, mely erősebb volt a társadalmi különbségeknél. Kikerülvén a jobbágyság állapotából — most már jogilag is — arra számítottak, hogy a város keretei között, megyei, szolgabírói stb. irányítás nélkül, a paraszti sorba való visszasüllyedés nélkül egyenjogú tagjai lehetnék a polgári társadalomnak. A körülvevő társadalom azonban — mint a történelem során mindig — ebben igyekezett megakadályozni őket: földet adott bár, de nem kívánta kiemelkedésüket a paraszti sorból. Ezért volt ettől a politikai rendszertől, mely ráadásul idegen is volt, még a jobbágyfelszabadítás is értéktelen. S ezért volt felejthetetlen a mezővárosi parasztság számára Kossuth, ki 1848-ban polgári követeléseiket is megfogalmazta. A parasztszolidaritás alapján tehát a földbirtokok nagyságának eltérése ellenére is egységes volt a város társadalma. Vezetője a polgárosulás útjára lépett birtokos parasztság volt, kinek leginkább sérelmes volt az abszolutista rendszer minden intézkedése. A város ellenzékisége együttesen, egy hangon és minden lehető módon megnyilvánult. Ellenzékiségükhöz erőt adott a városi tudat régi és élő hagyománya, az, hogy a társadalmi önállóság eszméjében éltek elődeik és nőttek föl ők is. A védekezésre, a támadások elhárítására ugyancsak megvolt a képességük, gyakorolhatták eleget a századok során. E képesség kialakításában nagy része volt a református egyháznak, mely a magyarság és a szabadság eszméjét erősítette mindig a mezővárosokban. (Cegléden is hosszú ideig a legnépesebb felekezet volt a református.) Fontos szerep jutott a politikai tudatosság kialakításában az 1847-ben megépült Pest—Szolnok közötti vasútnak is. A vasút nemcsak előnyös gazdasági, hanem szellemi kapcsolatot is jelentett a fővárossal és a környező helységekkel. (A ceglédiek éltek is gyakran a kapcsolat előnyeivel.) S végül különös jelentősége volt 48-nak, miikor a város, ha csak rövid időre is, az országos események központja és részese lett. A város mozgalmaihoz irányt és reményt adott Kossuth Lajos, kinek a száműzetésbői érkező minden szavára, üzenetére élénken és bizakodva figyeltek. Az abszolutizmus mély nyomokat hagyott Cegléd életében is. A régi közigazgatási rendszer felfüggesztésével a városokat a szolgabírói hivatal alá rendelték, megszüntetve a régen kivívott és féltve őrzött részleges önkormányzatukat. A vezetőséget (választmányt) is a szolgabíró nevezte ki. Az elöljáróság jogköre csupán a felső hivatal rendeleteinek végrehajtására korlátozódott, ülései a „es. kir. közigazgatási főbíró tudtával és megegyezésével" folytak, képviselője jelenlétében, ahogy a jegyzőkönyvekben olvashatjuk: „Felolvastatott a cs. kir. tekintetes szolgabíró... számú rendelete." Hogy a kinevezett vezetőség és a város akarata nem minden esetben találkozott, mutatja az, hogy 1849től 1861-ig 12 főbíró, illetve polgármester váltotta egymást a vezetésben, igen rövid időn belül. 2 A jegyzőkönyvek szerint még csak lehetőség sem volt az önállóság vissza264
